Evangélium: "Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.”

Mt 23,1-12

Sajnos mindenki nagyobb, hatalmasabb, gazdagabb, okosabb akar lenni a másiknál, akkor érzi magát biztonságban ha ezt bármi áron el is éri. Ezért küzdenek, harcolnak egymással az emberek, nemzetek, az orzságok. A mi Urunk Jézus Krisztus ismeri az embert belülről, tudja, hogy a Mennyei Atya drága ajándéka az önmegvalósítás utáni vágy, amely mindannyiunkat mozgat. A naggyá, értékessé, fontossá válni akarás vágyát Isten ajándékozta nekünk! Ezt a bennünket mozgató értékes vágyat nem is szabad kiirtsuk, kivágjuk magunkból. Arra születtünk, hogy nagyra nőjünk, sok gyümölcsöt teremjünk, maradandó gyümölcsöt, hogy Isten büszkeségeivé, szentté váljunk. Teremtőnk nem akarja, hogy porladó, omladozó viskók legyünk, nyomorult putrik, hanem azt, hogy az Ő dicsőségének értékes tróntermeként ragyogjunk. 

Jézus  nemcsak akarja, hogy nagyra nőjünk, hogy környezetünk számára nélkülözhetetlenné váljunk, hanem meg is mutatja az utat, hogy hogyan kerülhetünk és maradhatunk a kör közepén népünk, az emberiség számára, Isten áldott ajándékaként. A mai evangéliumban Jézus erről beszél! Ha vállaljuk a közösségünk szolgálatát, ha mindenkinek mindenévé váltunk, akkor nélkülözhetetlenek, értékesek leszünk. Sajnos a családban, a munkahelyen, a társadalomban sok olyan nehézség, fájdalom van amit az emberek fogösszeszorítva vagy hangosan sírva hordoznak. Vedd észre ezeket a ki nem mondott vagy hangosan megfogalmazott, de az emberi szívekben visszhangot nem találó kéréseket, és magadat formálva, képezve nőjél fel oda, hogy Isten világos válasza legyél a bajban lévők  imájára. 

Assisi Szent Ferenc tudatosan „kisebb testvér” (frater minor) akart lenni, mert szorosan követni akarta alázattal Jézus Krisztust, ugyanakkor szolidaritást akart vállalni a társadalom peremére szorultakkal. A „kisebb testvér”  ma is az alázatot, a szolgálatot és a társadalmi szolidaritást jelenti. A jó  ferences testvériség szinte hierarchia nélküli, mert a közösségen belül ma is alapérték, hogy nincsenek „nagyobbak” vagy „fontosabbak”, mert mindenki — legyen az pap vagy laikus testvér — egyenrangúként él és dolgozik együtt. Ugyanakkor „kisebbség”, ma a háborús gondolkodásmód elutasítását és az erőszakmentességet is jelenti egy megosztott világban, mert Szent Ferenc követője békehordozó, béke teremtő kell, hogy legyen! A kisebb testvéri lét a XXI. században is azt tanítja, hogy ne a hatalom, a siker vagy a fogyasztás határozza meg az életünket, hanem az Istenre hagyatkozás és a belőle fakadó, jókedv, belső derű.

Végezetül szóljunk az ökológiai felelősségről: Szent Ferencet a természet védőszentjeként tisztelik. Szolgáló „kisebb testvérei akarunk lenni” a teremtett világ legkisebbjének is, hisz  felismertük, hogy az ember nem ura, hanem testvére minden élőlénynek. Szent Ferenctől a gubbiói farkas nem kért segítséget, akár csak nagyon sokan mások, de ő mégis jóságosan lehajolt hozzá, a mancsát a kezébe vette és kibékítette a város lakóival. Ezért a hálás utókor gyönyörű hatalmas templomot épített Szent Ferenc tiszteletére, amely előtt ott áll ma is Szent Ferenc szobra a gubbiói farkassal.

Szeretettel meghajlok Szent Ferenc előtt, 

Csaba t.