Evangélium: "Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jó cselekedetért akartok megkövezni engem?” A zsidók ezt válaszolták: „Nem a jó cselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.”

Jézus ezt felelte: „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: »Káromkodol!« – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből." Jn 10,31-42

Szent Ferenc nem teológiai értekezésekben, hanem a szívből jövő imádságában, személyesen megélt élményein keresztül vezet bennünket a Szentháromság színe elé:

1. A Szentháromság Ferenc számára mindenek előtt: „Család”!

Szent Ferenc számára az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy lüktető, élő szeretetközösség, amelybe mi emberek is meghívást kaptunk. Ez a mi igazi családunk, ahová mindannyian vágyunk, ahol megvalósul az amit a Hiszekegyben így fejezünk ki: "Hiszek a szentek egységében!" Ezért nevezzük egymást „testvérnek”. Ha Isten közösség, akkor nekünk is közösségben kell élnünk. A ferences testvériség a Szentháromság földi tükörképe akar lenni.

2. Mária, a Szentháromság Leánya, de ugyanakkor Anya és Jegyes is.

Szent Ferenc egyik leggyönyörűbb imádságában (Antifóna a Zsolozsmához) így köszönti a Szüzet: „Üdvözlégy, szentséges Asszony... kit a szentséges mennyei Atya kiválasztott, és szentelt meg legszentebb szeretett Fiával és a Vigasztaló Szentlélekkel együtt.”

Ferenc számára Mária az a személy, akiben a Szentháromság titka felsejlik. Mária találkozott a legmélyebb módon a Szentháromsággal, hisz ő az Atya leánya, a Fiú anyja és a Szentlélek temploma (jegyese). Ezért ha Máriához közeledünk alázattal, akkor mindhárom isteni személynek az emberiséghez való titkából valamit megsejthetünk. Mária útja a mi utunk, az ő Szentháromságos egy Istennel való viszonya kell a mi misztikus életünk alapja is legyen!

3. A lelkünkben lakó, élő belső Szentháromság

Assisi Szent Ferenc A hívőkhöz írt első levelében (Exhortatio ad fratres et sorores de poenitentia – azaz Intés a bűnbánó testvérekhez és nővérekhez) olvashatjuk ezt a mély gondolatot. Azokról, akik bűnbánatot tartanak így szól: „Ó, mily boldogok és áldottak azok a férfiak és nők, akik ezeket teszik és ezekben állhatatosak maradnak: mert megnyugszik rajtuk az Úr lelke és lakást vesz náluk és a mennyei Atya gyermekei, kinek cselekedeteit mívelik, és jegyesei, testvérei és anyjai a mi Urunk Jézus Krisztusnak.”

Ferenc számára a Szentháromság belső élete nem egy távoli titok, hanem megélhető valóság. Jézus szavai erőt adhatnak: "Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.” Máté 12:50

4. Misztikus rokonság Krisztussal: Szent Ferenc „Első levél a hívőkhöz” (Epistola ad fideles I.) című írásában fejti ki a misztikus rokonságot Krisztussal: A levélnek ez a része (1. fejezet, 7-10. vers) az egyik legszebb középkori misztikus szöveg, amelyben Ferenc azt fejtegeti, hogyan válunk Jézus Krisztus teljes „családjává” a Szentlélek által.

Hitvesei vagyunk: „akkor, amikor a hívő lélek a Szentlélek által egybekel a mi Urunk Jézus Krisztussal.”

- Ez a belső, imádságos egység.

Testvérei vagyunk: „amikor teljesítjük Atyjának akaratát, aki a mennyekben van.”

- Ez az engedelmesség és a közösség vállalása.

Anyjai vagyunk: "amikor szent szerelem és tiszta s ép lelkiismeret által szívünkben és testünkben hordozzuk Őt; és szent cselekedetekkel világra szüljük Őt, hogy példaként ragyogjon mások előtt.”

Ferenc számára ezek nem csupán szép szavak; meggyőződése, hogy aki bűnbánatban él és szereti Istent, az valóban „szállást ad” Krisztusnak a saját életében, egyesül már itt a földön a Szentháromsággal.

Kicsinységünk láttán ne búsuljunk nagyon, végül is a telefon működését sem értem, de azért élek vele, használom. Az életem részévé válhat a nagy Isten akkor is, ha nem mindent értek a kinyilatkoztatásból. Gond egy szál sincs, hisz előttünk az örökkévalóság, idő mint a tenger!

Imára fel, vár a Végtelen, 

Csaba t.

Kép: püspöki szentmise Szászvároson!