Mennyei Atyánk mellettünk áll jóban, rosszban ha megérdemeljük, ha nem! Olyan jó hallani az atyai hangot, ahogyan szól Mózeshez a Sínai-félsziget kopár pusztájában: "Láttam népem nyomorát, menj és a rabszolgaság földjéről vezesd el őket az ígéret földjére!" Mennyei Atyánk nemcsak egy nép, egy föld Istene, hanem minden idők minden emberei az Ő szeretett gyermeke!
Ninive népe egyenesen ellensége a választott népnek és mégis Isten prófétáját, Jónást küldi, hogy megtérésre, újjászületésre vezesse az Ő gyermekeit! Jónás is ember, hiába kapja a prófétai küldetést, megtesz mindent, hogy ne kelljen azt teljesítse, népe ellenségeit nem akarja szolgálni, megtérésre vezetni! Istent, mindannyiunk jóságos mennyei Atyját nem lehet becsapni, Ő erős kézzel, határozott szeretettel vezeti engedetlen prófétáját a népek szolgálatának útján! Mennyei Atyánk irántunk, botladozó gyermekei iránti szeretetét Karácsony estéjén bizonyította legcsodálatosabban: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Jn 3,16
Jézus Krisztus akárcsak a mennyei Atyánk, bármit is teszünk ott áll mellettünk! Jeruzsálem falai előtt sírva leborúl, Ő is világosan látja a szomorú igazságot és ki is mondja: Hányszor próbáltalak összegyűjteni, mint kotló a csibéit, de ti nem akartátok! Rosszak vagyunk, de Isten nem hátrál meg, nem engedi el a kezünket! Nagycsütörtök, nagypéntek szörnyű fájdalma után is Ő maga átdöfött szívvel, átdöfött lábbal, jósággal megjelenik a kétségbe esett, mindennek hátat fordító emmauszi tanítványoknak, felkeresi apostolait és átdöfött kézzel tüzet rak, halat süt az Őt megtagadó Péternek, hitükben megbicsaklott tanítványainak! Igen, Jézus megkeresi a századikat, a gyűlölettől vezetett, gyilkosság útjára lépett Sault is, és a damaszkuszi úton bizalommal megszólítja!
A bajban lévő, sodródó ember mellett kiálló isteni szép vonás, ott ragyog mennyei Atyánk életszentség útján járó gyermekei arcán is. Mária, a boldogságos Szűzanya nemcsak Szent Fia mellett áll ott a bajban, gondban még nagypénteken is, hanem a történelem nehéz perceiben ma is megjelenik, hogy jóra intsen, bátorítson, a harag útján megfékezzen bennünket. Gondoljunk csak Fatimára! Az első világháború poklában égő emberiséghez szól szeretettel, s mind egy hajnalcsillag utat mutat a békeség főldjére! Medjugoréban évekkel a balkáni háború kitörése előtt, mint a Béke Királynője szól a látnokokhoz és általuk mindannyiunkhoz, hogy megmentsen az értelmetlen háború borzalmaitól!
Ma ünnepeljük Szent Flóriánt, a tűzoltók védőszentjét! A római hadsereg leszerelt tisztje megérdemelt jólétben, békében élt, mikor meghallotta, hogy 40 keresztény férfit elfogtak és hitükért megkínoztak. Flórián nyugodtan, csendben meghúzhatta volna magát, de a bajban lévő ember mellett kiálló mennyei Atyánk példájára útra kel és ő is kiáll az üldözött keresztényekért! Megfenyegetik, sőt meg is kínozzák, de nem hátrál meg, ott marad a szenvedő keresztények között, velük együtt vállalja a vértanú halált!
Imádkozzunk, kérjük egyfelől azt, hogy mi magunk is érezzük folyamatosan mennyei Atyánk mellettünk kiálló jóságos segítségét, másfelől azért is imádkozzunk, hogy mi magunk is társainknak, különösen a bajban vergődő testvéreinknek mindig a támaszuk, vigasztalójuk lehessünk! Álljunk ki egymás mellett jóban, bajban egyaránt!
Szeretettel,
Csaba t.
