„A szentségek nem úgy működnek, mint egy automata, amibe ha beledobok egy érmét, kijön belőle egy forró csoki vagy egy kapucsínó. A szentség által Isten nem veszi el a szabad akaratot, amely a rosszra is képes. Életem tiszta lapját újra bepiszkolhatom, de könnyebb lesz megtisztítani, mert már nem vagyok egyedül. Tudom a célt, tudom a hogyant, kapok segítséget, hogy úrrá legyek gyengeségemen. A megvilágosodás, a szentté válás egy út, egy folyamat, türelem és alázat kell, hogy hosszan járva kiteljesedjenek az ígéretek.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
A mi mennyei Atyánk, a mi gondviselő, jóságos Istenünk, kit a Szentírás sokszor nevez jó pásztornak, szántóvető gazdának, kemény munkát, feladatot felvállaló és végző, a világ gondját, baját vállára vevő jóságos erőnek! Jézus János evangéliumában világosan beszél: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” 