A szabad akarat Isten legdrágább ajándéka, amelyet Ő minden teremtményének felkínál! A fenyő, hogy merre növeszti gyökerét a sziklás talajban, ő dönti el, hogy merre szalad az erdőben a kis őzike, az szintén az ő kis szíve döntése! A teremtés hajnalán ősszüleinknek Isten megadta a választás esélyét és döntésüket tiszteletben tartotta. Az egész Ószövetség, az emberi szabad akarat jó és rossz döntések folyamatos láncolata. Karácsony éjszakájával, azzal, hogy Isten közénk jön, nem ér véget az emberi szabad akarat! Jézus újból és újból döntés helyzetbe hozza a tanítványait és tiszteletben is tartja az ember kimondott szavát. Mária "igenje", a gazdag ifjú "neme" nincs isteni hatalommal felülírva.
János evangéliumában elhangzik egy csodálatosan szép mondat: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála." Jn 14,23
Mit is mond Jézus? Aki úgy dönt, hogy megtartja az én tanításomat, az szeret engem és az Atyát! A Te szereteted feljogosít arra, hogy belépjünk a Te életedbe, s nemcsak egy kurta látogatás idejére, hanem azért, hogy lakóhelyet vegyünk nálad. Milyen döbbenetes, a szabadság igazából lehetőség arra, hogy Istent szeressük, hogy vele egy asztalhoz üljünk. Igazából az az ember szabad, akit félelmei, kishitűsége, bűnös, kósza vágyai, az értelmet elhomályosító indulatok nem gátolnak abban, hogy megtegye a lelkiismerete csendjében felismert, számára legjobbat, az Isten akaratát. Az aki szabadon szereti Istent, az találkozik Istennel, annak az élete kiteljesedik és bármennyire botladozó is, kicsi is, mégis számíthat arra, hogy a hozzá lehajló Szentháromság beemeli őt abba a szeretetközösségbe, melyre a lelkünk mélyén mindannyian vágyunk.