„Nem rutinszerű, unalmas, hogy naponta többször is tápláljuk testünket? Mégsem tartjuk felesleges szokásnak. Legalább ilyen fontos, hogy lelkünket rendszeresen tápláljuk. Másrészt az étel akkor is éppúgy táplálja a testünket, amikor nem csorog a nyálunk érte, mint amikor farkaséhesek vagyunk. Ha nem tudom mindig nagy érzelmekkel átélni az Istennel való találkozást, akkor is táplál és megerősít. Az ember sajnos sokszor szórakozott és gyarló, és nem biztos, hogy mindig ünneplőbe tudja öltöztetni a lelkét.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
A szabad akarat Isten legdrágább ajándéka, amelyet Ő minden teremtményének felkínál! A fenyő, hogy merre növeszti gyökerét a sziklás talajban, ő dönti el, hogy merre szalad az erdőben a kis őzike, az szintén az ő kis szíve döntése! A teremtés hajnalán ősszüleinknek Isten megadta a választás esélyét és döntésüket tiszteletben tartotta. Az egész Ószövetség, az emberi szabad akarat jó és rossz döntések folyamatos láncolata. Karácsony éjszakájával, azzal, hogy Isten közénk jön, nem ér véget az emberi szabad akarat! Jézus újból és újból döntés helyzetbe hozza a tanítványait és tiszteletben is tartja az ember kimondott szavát. Mária "igenje", a gazdag ifjú "neme" nincs isteni hatalommal felülírva.