2017 - 2018 fordulóján nem csak a fizikai személyek, hanem a nagyobb közösségek is jó ha számba veszik az elmúlt év eredményeit, és felvázolják az előttük álló friss, ropogós év céljait. A Szt. Ferenc Alapítvány is, működésének 25. esztendejét kezdve, szeretne kissé hátranézni, de ugyanakkor előre is a múló időben. 

2018. febr. 10-12 Gyímeshidegség 

Sok szempontból lehet az elmúlt évnek, vagy a negyed évszázad mérlegét megvonni. Az államok, a nagyobb közösségek ilyenkor az anyagi mérlegeiket, megvalósításaikat veszik számba, és úgy gondolják, hogy ha a JDP 3-5% emelkedést mutat évről-évre, akkor minden rendben van. Mások meg azt gondolják, hogy a siker a másoktól begyűjtött elismerésekben, díjakban mérhető. Én úgy gondolom, hogy nem a felépített házainkat, a megvásárolt autókat és más ingó-bingóságokat kell számbavennünk, és nem is a más személyek, intézmények által nagylelkűen nekünk ajándékozott díjakat, elismeréseket, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus által megfogalmazott főparancs fényébenl kell kiértékeljük az elmúlt év, vagy akár az elmúlt 25 év eredményeit, sikereit, kudarcait.

1. Szeresd Uradat, Istenedet! Meg vagyok győződve, hogy Isten bárkinek bármilyen feladatot ad, az életben bármilyen posztra is állít, a legfontosabb dolgunk teljesíteni Teremtőnk első parancsolatát: Uradat, Istenedet imádd! Mindenek előtt, ilyenkor visszanézéskor azt kell megnézni, hogy hogy alakult Istennel való személyes kapcsolatunk az elmúlt időszakban. Tudnunk kell, hogy Isten bármit meg tud teremteni, létre tud hozni, de egy dolgot nem tud az Isten sem megalkotni: a szabad akarattal rendelkező, lángoló szeretettel telt, Teremtőjét imádó embert. Ezt az Isten szerető, imádó embert mindannyian mi magunk kell magunkban elmélkedve, imádkozva, munkánkat végezve megszüljük. "Mit használ ha az egész világot is megnyered, ha lelkednek kárát vallod?" - kérdezi az Isten Igéje. Építhetek szebbnél-szebb gyermekvédelmi központokat, odaadhatom testemet is élő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. Nagyon fontos lenne, hogy elcsendesedve elgondolkodjam azon, hogy az elmúlt év minden munkája, erőfeszítése, szellemi, lelki, anyagi áldozata mennyivel vitt közelebb teremtő Istenemhez. Úgy gondolom, ha ennél a pontnál pozitív a mérleg, ha valóban az Isten szeretet útján előbbre haladtam, akkor sikeres a 2017-es esztendő, akkor érdemes volt 25 évvel ezelőtt a Szt. Ferenc Alapítvány nagy hajóját elindítani a Kárpát-medence háborgó, vad vizein. 

2. Szeresd felebarátodat..! Jézus Krisztus, az Isten szeretet parancsát kiegészítette a felebaráti szeretet parancsával. Mesterünk rámutat, hogy őt nem csak a tempomaiban, a szentségekben, a Szentírás olvasásában, imádságos elcsendesedésekben lehet imádni, szeretni, hanem az embertársainkban, a teremtményekben is. Gondoljunk arra a jelenetre, amikor civakodó apostolok elé odaállít a Megváltónk egy gyermeket, és azt mondja: "Aki egyet is a legkisebbek közül befogad, engem fogad be." De gondolhatunk a Szt. István vérétől maszatos Saulra is, akit Megváltónk megszólít a damaszkuszi úton: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Az elmúlt év vagy az elmúlt negyed évszázad annyira volt sikeres, eredményes, amennyi szeretetet megéltem, hitelesen felmutattam embertársaimmal szemben. Mi, a Szt. Ferenc Alapítvány égisze alatt arra szövetkeztünk, hogy a társadalmunk legkisebbjeit, a leginkább kiszolgáltatott, bajban lévő gyermekeket szeressük. E célból hoztuk létre gyermekvédelmi otthonainkat, hálózatainkat. Arra szövetkeztünk, hogy a ránk bízott gyermekek testi, lelki, szellemi készségeit kibontakoztatva segítsük őket, hogy istengyermeki szabadságukban felnőtt, nagykorú keresztényekként szülőföldjükön megmaradjanak, kibontakozzanak, a maguk szép családjaikban Istent dícsérve éljék életüket. Életünk sikere vagy kudarca azon múlik, hogy az utolsó ítéleten a ránk bízott gyermekek közül hányan jönnek velünk szembe a mennyek országában, ujjongó szeretettel. Számomra a mennyország is pokollá válna, bármennyi elismerést és díjat is aggaszthatnának rám az emberek, ha az Isten gyönyörűséges, áldott jelenlétében nem a szeretteim, a gyermekeim, a kollégáim, nagylelkű támogatóim között örvendezhetnék. 

3. Szeresd önmagadat. Jézus Krisztus főparancsa szerint nem csak teremtő Istenünket, nem csak felebarátainkat, hanem önmagunkat is kell szeressük. Minden ember Isten temploma, egy mozgó szentély, éppen ezért fontos, hogy a lelki világunk, Istennel, Egyházzal való kapcsolatunk rendezett legyen, hogy valóban lelkünk szentélyében rend, tisztaság legyen. Ezért fontos, hogy rendszeres bűnbánattal, szentgyónással, lelki újjászületéssel megajándékozzuk önmagunkat. A lelki élet mellett fontos a szellemi életünk is! A jó pap holtig tanul! Önmagunkat úgy szeressük, ha szellemi élettel is megajándékozzuk magunkat!  Gyönyörködünk a természet csodáiban, egy-egy remekműben, művészi alkotásban, ha meghallgatunk, esetleg mi magunk megtanulunk és előadunk egy-egy szép verset, zeneművet, kulturális értéket. Az interneten mindenféle tudomány, technika titka a világ élvonalbeli tudósainak előadásaiban megtalálható, meghallgatható. A quantum fizikától a testünket, világunkat benépesítő élőlényeken keresztül egészen a csillagvilágokból álló galaxisokig, mindenhol lehet találni nagyszerű előadásokat, filmeket. Szoktam-e képezni, pallérozni önmagamat? Aztán gondoljunk itt arra is, hogy a jó isten megajándékozott, Szt. Ferenc szavaival élve, egy szamár testvérrel, a fizikai testtel is. Hogy bánok Isten drága ajándékával, a testemmel? Táplálkozom bölcsen, választékoson? Mennyit mozgok, épségemre, egészségemre ügyelek-e? Önmagamban is, testem katedrálisában is kell szeressem az Istent. Amennyiben munkámban fizikailag, szellemileg, lelkileg nem tudok kibontakozni, növekedni, gazdagodni, ha nem szeretem magamat bölcsen, akkor nem volt sikeres az elmúlt év, az elmúlt 25 év. 

Három szempont, és mind a három szempont alapján meg kell vizsgáljam az elmúlt időszakot!  Az új esztendő küszöbén e három szempont alapján kell életemet újratervezzem. Jézus Krisztus egyetlen parancsot adott, a szeretet parancsát, és az utolsó ítéleten is csakis a szeretet parancsa alapján fogja életünket eredményesnek, értékesnek, megőrzésre méltónak vagy sikertelen, elvetésre ítélni. Nekünk nem rövid távú eredményeket, sikereket kell, hogy hajhásszunk, hanem olyan értékeket, melyeket a rozsda nem rág szét, a moly nem esz meg, és ami megmarad az örök életre.

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Dévai nevelőnök a zarándokút pihenőjében