Böjte Csaba levele tanévkezdésre – munkatársainak és mindannyiunknak

 

 

 

Kedves Munkatársaim!

„Hogy van az, hogy ti nekem mind jók vagytok, és addig prédikálok nektek, szeretgetlek titeket, míg jók is lesztek? Hát nem ezt kellene ti is tegyétek másokkal? Két nap után hogy lehet elküldeni egy fiatalembert? Szépen, duruzsolva, kedveskedve legyél jó hozzá. Látod, még a virág is a fényre fordul, és ha nem kapja az áldott nap fényét meghal. Szeresd őt!"

Az egyik házvezetőnek írtam a fenti sorokat, aki máris el akarja küldeni a kollégáját, akivel még csak két szűk napot volt együtt. Most a 2008-2009-es tanév elején úgy gondolom, hogy mindnyájatoknak jó lesz, ha írok egy pár sort.

Tudnotok kell, hogy az hogy mellettem ki mennyire jó és alkalmas gyermek, munkatárs, főnök, vagy beosztott, az attól függ, hogy én mennyire tudom őt szeretni, mennyire bízom meg benne, mennyi jóság, empátia van bennem iránta.

Szeretnék elmondani most egy nagy titkot! Az emberek szeretnek vidámak, jókedvűek lenni. Meg kellene tanulnunk egymást jó értelemben szórakoztatni, felvidítani. Mária látogatása Erzsébetnél jókedvet, örömöt, ujjongást váltott ki. És Erzsébet ujjongására Mária Magnificatot énekelt, jókedvű örömre, örömmel válaszolt. Milyen szép lehetett az az együtt töltött idő? Úgy gondolom, hogy a ferenceseket a Máriás lelkület nagyon megérintette. A mindennapi nehézségek ellenére, talán ezért is számukra ez a Máriás jókedv, a magnificatot éneklő lelkület irányadó.

Milyen jó lenne, ha a másik ember számára öröm lenne a velünk való találkozás, együttlét. Így a munka, a tanulás is örömmé fog válni a másik számára. Ellenben, ha só és bors nélküli ételt tálalunk fel, hát abban senki nem fogja örömét lelni. Pedig minden jó benne lehet: tápérték, vitamin, kalória, de az ízetlen étket nagyon nehéz lesz legyűrnünk a torkunkon.

Próbáld meg a reggeli találkozást, az óra első percét egy tréfás megjegyzéssel, egy kedves viccel indítani. Ha jól, kacagva indul a napotok, akkor több esélyetek van, hogy eredményes, szép napot fejezzetek be. A mai világban az emberek lejárják a lábukat, hogy őket szórakoztassák. Legyetek egymás számára ti a szórakozás, a vidámság forrásai. Nem tudsz néhány jó poént elsütni? Dehogynem. És ha valóban nem tudsz, akkor tanuld meg, nem lehetetlen. A gyermeknevelésben, a munkatársi viszonyban a jókedv, a derű elengedhetetlen.

A jó szászvárosi Antal atya mondotta, hogy ő rossz, negatív dolgot nem visz, hurcol magával, és kacagva mutatta az évek súlya alatt elnyomorodott kezét: „ezekkel nem is tudnám". Meg, minek emlékezni arra, aminek meg sem kellett volna történnie? Neki mindig mindenre van egy jókedvű, vidám megjegyzése. A minap azt mondta, hogy lám, kilencven éves, és utána huncutul rám nézett, és azt mondta: „na ugye, ehhez már pofa kell?". És vidáman kikacagtuk a közel egy évszázad minden súlyát, terhét, a kommunista verőlegényeket, a nincsetenséget, mindent, mi őt nem lehúzta, hanem fénnyel és életörömmel töltötte el. Én tőle még panaszt, róssz szót senkivel szemben nem hallottam, jó is vele együtt lenni, találkozni. Hány idős ember van, aki mindig sopánkodva, siránkozva fogad ha meglátogatjuk, aztán egy kis ideig összeszorított foggal állunk mellette, nézzük ahogyan szenved, meghallgatjuk, majd fáradtan kereket oldunk és kerüljük a vele való találkozást? A veled való találkozás ne legyen egy béka, melyet a másiknak erőszakkal kell lenyelnie!

Ebben az új tanévben szívem minden melegével arra kérlek kedves munkatársam, hogy légy áldott napfény, meleg tavaszi eső, jóságoddal, fényeddel öntözgesd a rádbízottakat. Meglásd, a gyermekek, a munkatársaid, de még a hatóságok is – akár a sivatag szélén évek óta töpörödő, aszalódott kis magvak – megerednek, kihajtanak, majd csodálatos virágszirmokba borulva elkezdik kibontakoztatni csodás gyümölcseiket. Hidd el, mindenki arra vár, hogy kiszeressétek aszalódó létükből, az életet dicsérő jókedvet, színes virágokat, bomló gyümölcsöket. Neked nem taktikás fortélyokkal, mindenféle „okos eszközök" trükkös felhasználásával kell színes kartonból szirmokat ügyeskedni a megszáradt magvakra, hanem a bennük lévő csodás életet kell hiteddel, jóságos szent jelenléteddel kibontakoztasd. Csodás, izgalmas, nagy kaland!!

Testvérem, te nem egy szépségverseny zsűrije vagy, hogy egy-két nap után megállapítsd, hogy ki mennyit ér. Te ne a száraz magvat lásd magad előtt, hanem az életet, a csodás szirmokat és az érett gyümölcsöket abban a rád bízott töpörödött gyermekben, a melletted elinduló munkatársban. Azért kaptunk egy újabb tanévet az Élet Urától, hogy türelmes jósággal kiszeressük egymásból az értékeket.

Ez a ti csodálatos, mindennél szebb feladatotok! És ha jól dolgoztok, akkor a drága fizetésetek is!

Isten áldása legyen munkátokon, jó tanévet kívánok mindenkinek!

Csaba t.