Most szombaton dec. 21-én, 11.00 órától lesz Mátyás testvér diakónus szentelése Kaplonyban!

Szeretettel készülünk, szeretettel várjuk a vendégeket,

Csaba t.

Tarsoly Mátyás vagyok, az Erdélyi Ferences rendtartomány tagjaként ezen év szeptemberében kezdtem el szolgálatomat a Szentföldi ferences Kusztódiában (Custodia di Terra Sancta) sekrestyésként. A Kusztódia, más néven őrség, ugyanúgy a ferences rendhez tartozik, mint bármelyik más rendtartomány, annyi kivétellel, hogy a Szentszék megbízásából az itteni ferences testvérek őrzik azokat a szent helyeket, amelyek kereszténységünkhöz tartoznak. A Szentföldön olyan hely van, ahol nem a rend az egyedüli jelenlevő: és pedig a Szent sír bazilika és Betlehem. A kinevezésem Betlehembe szól, arra a helyre ahol az Úr Jézus megszületett. Mikor közölték velem a helyet, ahová mennem kell nem is tudtam hirtelen merre van, vagy éppenséggel hol található, de azt tudtam, hogy nem messze Jeruzsálemtől. Számomra a világ ezen része csak annyira volt ismerős amennyire a teológiai tanulmányaim alatt Oláh Zoltán tanár úr a biblia által bemutatta. Persze az izgalom az megvolt, és nem haboztam minél hamarabb utánanézni ezen tájegység felosztásának, különösképpen jelenlegi politikai és földrajzi helyzetének, vallási felosztása, egyszóval mi található itt, mivel fogok szembesülni akkor mikor kiutazom. Ugyanis ilyen mesze még nem utaztam az otthonomtól. Bennem élt egy kép ezen helyről, legfőképpen a bibliai képek, amely viszont a valóságot látva teljesen megváltozott. 

Jeruzsálem és Betlehem között mindössze tizenkét kilométer van, amit gyalog és autóval is meglehet tenni. Az egyetlen dolog, ami számomra érdekes és meglepő most is, hogy mindamellett, hogy egy területen van a két város, ezeket a valóságban elválasztja egy hatalmas fal és drótkerítés, s még határátlépés is van, ahol viszont ellenőrzik az útleveleket, igazolványokat többnyire akkor mikor beutazunk, átutazunk. Betlehem maga palesztin terület, aminek megvan a saját vezetése, de mégis el van szigetelve és nagymértékben függ a zsidó államtól. Az itteni polgárok, ha át akarnak menni rendelkezniük kell olyan igazolvánnyal, amelyet az Izraeli állam bocsátott ki, mert anélkül nem engedik át, hanem vissza fordítják. 

Számomra ez mind új dolog, mert eddig csak Európán belül utaztam, ezért rengeteg kihívás, tanulni való, idegen nyelv, és nem utolsó sorban egy teljesen új közösség fogadott ahol Dél-Amerikától Kanadán át egészen Európáig minden féle nemzetiségű testvér található. Ebben a sokszínűségben kell mind együtt dolgoznunk. Az első kérdés adva volt, vajon hogyan fogok tudni velük értekezni, barátkozni, mert az egyetlen nyelv, amit a közösségen belül használunk az az olasz, aminek én még a tanulási fázisában vagyok. De meglehetősen rövid időn belül sikerült rengeteg új baráttal megismerkedni, és úgy voltam vele, ha Isten ide irányított, akkor segít majd ezután is. És így is volt az isteni gondviselést úton-útfélen megtapasztaltam. Egy alkalommal Názáretből kellett visszautaznom tömegközlekedési eszközzel Jeruzsálembe, a probléma csak az volt, hogy minden arabul vagy héberül volt feltüntetve. A vacsoránál kiderült, hogy az egyik jelöltnek, aki a noviciátusba készült, aki származásilag amúgy argentin, szintén fel kell utaznia Jeruzsálembe, így minden problémám megoldódott, mert ő viszont kicsit tudott angolul, ami elég volt arra, hogy jegyet váltsunk.

Ferencesnek lenni itt Szentföldön nem a legegyszerűbb dolog. Igaz, a kolostorainkon belül többnyire védve vagyunk, de azon kívül egy teljesen más világ van. A rend itt minden épületére kitette a jelvényét, a szimbólumát aminek révén a hatóságok tudják hogy hozzánk tartozik azon épület, kolostor, templom. A vallási hovatartozást itt mindenki igyekszik a maga módján kimutatni, ápolni, a ferencesek ahova csak lehet habitussal mennek, a más vallásúak is hordják azon öltözetüket, szimbólumaikat, melyek révén mindenki tudja, hogy hová tartozik. Mivel itt nem csak katolikusok vannak, hanem muzulmánok, zsidók, görögök, kevés örmény, stb. ezért igen fontos, hogy ezen megkülönböztető jelek fent legyenek, ami által persze tudatjuk azt is, hogy a katolikus egyház jelen van. 

Megérkezésem után egy hónapig Jeruzsálemben voltam, a központi házban majd onnan több közösséget is meglátogattam és persze egyúttal a szentélyeket, Kafarnaum, Názáret, Kána. Ezek a szentélyek mind ferences vezetés alatt állnak, a városok, települések, amelyek körbe veszik nem minden esetben szépen rendezettek, ápoltak, ellenkezőleg van ahol rengeteg fejlesztésre van szükség, főleg azokon a részeken ahol palesztinok és muzulmánok laknak. Ezen röpke hónap után viszont beköltöztem a számomra kijelölt kolostorba, ahol lassan elkezdtem megismerni a közösséget, az alkalmazottakat, a plébániát, és persze nem utolsó sorban a szomszédságunkban lakó görög ortodoxokat és az örményeket. 

Az itt élő emberek, keresztény közösségek, igyekeznek békében probléma nélkül élni, ami nem minden esetben olyan könnyű, mert az itteni társadalom messze áll attól a jóléttől, ami nálunk Európában mára már megszokott lett. 

A keresztény közösség itt eléri a két-háromezer főt, ezek között eléggé sok a fiatal és a gyermek, de persze az idősek létszáma sem elhanyagolható. A fiatal családok igyekeznek vasárnapról vasárnapra gyerekeikkel együtt eljönni a templomba. Az itteni ferences közösség még emellett két iskolát is ellát, a tanulók vallási hovatartozása pedig nincs kifejezetten korlátozva, vagy kiemelve, egyik épületben a fiuk vannak a másikban pedig a lányok tanulnak.

A város maga gazdasági szempontból nem a legfejlettebb, de a növekedés folyamatban van. A fiatalok Betlehemben igen nehezen vagy egyáltalán nem maradnak meg, mivel még igen nehéz a megélhetés. A Kusztódia próbál a fiatalokon segíteni azáltal, hogy régi, lepukkant tömbházakat vagy telket vásároltak meg, amelyeken vagy felújították a meglévő tömbházat vagy építettek rá tömbházat és a piaci árnak a feléért adták el. Így sok család olcsón tudott lakáshoz jutni, ugyanis a rendes árat sajnos itt nem igen tudják megfizetni, nincs miből.

Betlehem a karácsony fővárosa, az Úr Jézus születésének a helye, ahová rengeteg ember elzarándokol, azért hogy imádkozzon ezen szent helyen. A testvéri közösség mindent megtesz annak érdekében, hogy az ide látogató csoportok kellő tisztelettel és áhítattal tudják elvégezni imáikat, vagy éppenséggel a szentmisét. Ezen a szent helyen, a születés barlangban nem csak mi katolikusok imádkozunk, misét hallgatunk, hanem jelen vannak még a görög ortodoxok és az örmények is, mind a saját rítusuknak megfelelően végzik imáikat. 

A karácsonyi hangulat teljesen átjárja az itt megforduló embereket, zarándokokat és nem utolsó sorban az itt élőket is. Ilyenkor az ember kicsit félre teszi problémáit, bajait, és imádkozik. A karácsonyra való készülődést megelőzi az adventi időszak, amikor az ember magába tekint, és átgondolja életét és mindazt amit addig tett, és felkészül arra hogy befogadja életébe azt Aki itt született, azt Aki életét adta értünk, Jézust. 

Itt Betlehemben az adventi időszak megnyitását különösen is megünneplik, mivel ekkor a kusztos, a tartomány elöljárója ünnepélyes keretek között bevonul Betlehembe. A bazilika előtt a testvérek két sorba felsorakoznak, mögöttük pedig a gyerekek, majd a cserkészek és a város lakói és előkelőségei. Majd ezt követően bevonulunk a Születési bazilikán keresztül a Szent Katalin templomba ahol ünnepélyes vesperás közeppete levonulnak a testvérek a kusztossal egyetemben a születés barlangba, ahol megtömjénezik a szent helyet, majd ezt követően azt a lángot, melyet az elöljáró magával visz, meggyújtja az első adventi gyertyát. 

Advent utolsó felében a közösségünk kilencedet tart, amikor minden pap testvér a számára kijelölt nap kisebb elmélkedéssel segít felkészülni a karácsonyra. Mindezen időszak alatt pedig, mint minden templomban itt rengeteg háttér munka folyik, azért hogy a templom, a szent helyek kellőképpen elő legyenek készítve az ünnep megünnepléséhez. Itt különösképpen is nagy ünnep, mivel ez az a hely, ahol a menny és a föld találkozik, ahol az Úr Jézus megszületett és azóta is minden évben újjá születik mindannyiunk szívében. 

Mindamellett hogy rengeteg fáradozással és munkával jár az előkészítés, felemelő érzés számomra itt lenni, segíteni azon a helyen, ahol valamikor megszületett a világ megváltója. Jómagam személy szerint sosem gondoltam volna hogy az Úr ide fog irányítani, de lehet-e ennél boldogabb, felemelőbb karácsonya valakinek, mint mikor ott van azon a helyen ahol minden megtörtént. Itt teljesen átjárja az embert a helynek a varázsa, a csend, a gyertyák, a halovány fény mind segít abban, hogy eggyé váljak azzal, aki engem ezen útra irányított, magával a Kisdeddel. 

Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek.

Tisztelettel

fr. Tarsoly Mátyás ofm