„Olyan jó azt mondani, hogyha fáj is: »Nézd, Uram, itt vagyok, a kezedbe helyezem életemet, nevelj és formálj. Te tudod, hogy mire van szükségem. Dicsőséges szép napokra vagy talán egy kudarcra, betegségre? Legyen áldott a Te szent neved, én bármit elfogadok a kezedből. Ha akarod, dicsőítsd meg gyógyulásommal a Te szent nevedet, de ha úgy látod jónak, mint az aranyat a tűzben, tisztíts meg engem is a kudarcok, a szenvedés, a betegség kohójában.« Hatalmas szabadságot, békét ad, ha valaki tudatosan, nagy-nagy alázattal Isten jóságos, de határozott kezébe meri tenni magát.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Aki az Istent tiszteli, szereti, az a rábízott templomot gondozza, aktív élettel megszenteli, folyamatos mozgással, sporttal karbantartja! Tegyünk meg mindent, hogy testünk temploma ne tohonya, elhízott, széteső zsírfolt legyen, hanem erős, egészséges, szikár katedrálisként szilárdan álljon, hosszú éveken keresztül létével hirdesse Teremtőnk nagyságát, erejét, hatalmát! Atomjainkban a részecskék közel fénysebességgel mozognak, az élet maga a mozgás! A kibontakozás, a növekedés záloga a tanulás, az edzés, a folyamatos szellemi, lelki, fizikai erőfeszítés, mely a mindennapi életünk része kell, hogy legyen! 