Kárpát-medence tele van történészekkel. Messzemenően egyetértek azzal a véleménnyel, hogy az elmúlt évtizedek, évszázadok eseményeit kutatni, tanulmányozni kell, mert a történelem a mi tanító mesterünk. Ugyanakkor hiszem és vallom, hogy jövőkép, vízió nélkül akár az egyén, akár egy közösség, egy nép élete is csak egy sodródás, céltalan kapkodás. Éppen ezért kicsinységem tudatában megpróbálok előre nézni, és megfogalmazni egy víziót, szeretett szülőföldem, Kárpát-medence jövőjével kapcsolatban.

Pár évvel ezelőtt felvettem a magyar állampolgárságot, akkor mondtam, hogy legszívesebben a szerb, osztrák, szlovák, az ukrán állampolgárságot is felvenném. Ez a térség összetartozik, mi csak együtt tudjuk szülőföldünket, ezt a térséget Tündérkertté tenni. Ha egymás ellen fordulunk, ha marakodunk, az mindannyiunk életét pokollá teszi. Legyünk őszinték és mondjuk ki, hogy ez a válás amit Trianonnak nevezünk, igazából e térség egyetlen népének sem hozott boldogulást, jólétet, gazdagságot. Utólag, az elmúlt 100 év történelmét ismerve, kimondhatjuk, hogy Trianonból csak a nagy hatalmak profitáltak. Nekünk, kik itt éltünk, a megosztás, a gyanakvás csak ellenségeskedést, fájdalmat, szegénységet szült. S hogy mennyire így van, azt leginkább az itt élő, itt született fiatalok érzik, akik több milliós számban elhagyták a szülőföldünket. Miért? Mert békétlenség, gyűlölködés, szegénység van ezen a szép, gazdag tájon!

Flüei Szent Miklós, Svájc védőszentje, egy polgárháború előszelét érezve, felesége által készített remete ruhában, tíz gyermekét, családját hátra hagyva, elmegy a vad rengetegbe imádkozni az áldott békéért. Álma: "egy mindenkiért, mindenki egyért", nevetséges utópiának tűnik. Szent Miklós tudja, hogy Jézus Krisztus nem utópiát rajzolt elénk amikor odatett, hogy nap mint nap imádkozzunk az ő szeretett országának eljöveteléért, hanem e földön megvalósítható, kivitelezhető reális tervet. Ma Svájc 26 kantonja, Szent Miklósnak, tisztelt védőszentjüknek köszöni e térség több mint 500 éve tartó, békés felvirágzását. Szülőházát, otthonát -ahol 10 gyerekével élt s melyet elhagyott, hogy remeteként imádkozzon, az áldott békéért -, és sírját nemzeti kegyhelynek tekintik, ma is sűrűn látogatott zarándokhely. Svájcnak sikerült rátalálni arra a békére, mely hosszú évszázadok alatt egyetlen kantont sem őrölt fel, az itt élő népcsoportok, felekezetek közül egyet sem kényszerített identitása feladására.

Milyen jó lenne, ha itt a Kárpát-medencében is békében, egy mindenkiért él, és mindenki egyért tudna élni. Egy olyan békéért imádkozom, mely megőrzi az itt élő nemzetek, felekezetek, népcsoportok identitását, szokását, népviseletét, s mely az itt élő emberek munkáját annyira híressé, megbecsültté teszi, mint a svájci órát, bicskát, vagy akár országaink naiv lakosságának oly nagy fájdalmat okozó svájci frankot. Flüei Szent Miklós imájára, kérésére kantonok bölcs elöljárói összeültek, egyeztettek, s olyan döntéseket hoztak, amelyekhez annak ellenére, hogy évszázadok teltek el, ma is ragaszkodnak.

E térségben nem új határokra, hanem új szívekre, új víziókra van szükség, ha szeretnénk fiataljainkat itthon tartani, vagy a messzi idegenből visszacsábítani! Sajnos a fiatalok, a magyarok, a románok, a szerbek, a szlovákok, ukránok is, nagyon sokan békét, nyugalmat, jólétet keresve elmentek. Csak akkor fognak visszajönni, ha egy asztalhoz ülve, egymásban bízva, közös dolgainkat szépen megbeszélve, békét teremtünk a Kárpát-medencében!

Egy mindenkiért, mindenki egyért! Az áldott békéért imádkozva gyertek fogjunk össze a drága Kárpát-medencéért, s annak térségét tegyük Tündérkertté, Isten országává, egy olyan országgá, hol Isten is otthon érezheti magát!

Szeretettel, 

Csaba testvér