"Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni."
Mk 9,30
Jézus nem csak kétezer évvel ezelőtt, de ma is oktatni, tanítani akar bennünket. Az idei pünkösd nagy felismerése számomra, hogy Isten nem parancsszóval oktat, nem ránk erőlteti az Ő törvényeit, hanem bizalmat, szeretetet ébreszt önmaga iránt. Péternek megtölti a hálóját a galileai tengeren és csak utána hívja meg, hogy emberek halásza legyen! A vigasztaló Szentlélek előbb lángra gyújtja az apostolok szívét és csak utána lesz Péter lánglelkű szónok.
Jézus nem hiába mondja: Ha szerettek engem, akkor megtartjátok mindazt amit tanítok, kérek tőletek, így az Atyám, de a Szentlélek is szeretni fog titeket, hozzá fogunk menni és ott benne fogunk lakni! Szeretet, őszinte, tiszta érzelem nélkül nincs figyelem, tanulás, közösség! Igen, szeretet nélkül nem fogjuk komolyan venni a tanítást, de a parancsokat sem!
Mindez nemcsak az Isten és az ember viszonyában igaz, hanem a mi életünkben is! A gyermekek, a kollégák ha szeretnek, akkor nem csak ragaszkodni fognak hozzám, de a kéréseimet, a tanításomat is komolyabban fogják venni, így mindaz amire szeretném őket oktatni, az könnyeben fog rögzülni bennük. Ilyen egyszerű, szeretet nélkül nincs figyelem, nincs eredményes oktatás, tanítás, iskolákban hiába erőlködnek a tanárok, papok, eredmény vajmi kevés lesz! Kudarcainak oka legtöbbször mi magunk vagyunk, mert nem elég szeretetreméltó a személyünk. József Attila is erről ír kedvesének: "szeretlek téged, tedd könnyüvé énnekem ezt a nehéz hűséget."
Mielőtt bemennék az órára vagy kezdeném a tanítást, csendesedjek el, vizsgáljam meg magamat, vajon szeretetre méltó vagyok? Ha szükséges kérjek bocsánatot, engesztelődjünk ki, akárcsak a szentmise elején ahogy a pap teszi. Mindezek után elkezdhetem a tanítást a gyermekekkel, a fiatalokkal párbeszédre alapuló oktatást.
Tanuljunk Krisztustól: Ha szeretnek a diákjaink, akkor bátran megtarthatom az órát, de ha nem vagyok számukra szeretetre méltó, akkor ne legyek hideg kovács, álljak le az oktatással és mondjak néhány kedves szót, kacagtassam meg egy vidám tréfával, adomával azokat akikhez szólni szeretnék! Egyszóval tegyem magamat szeretetre méltóvá számukra és utána bátran megtarthatom az órát, mert így nagyobb esélyem van, hogy megértik és magukkal viszik mindazt amit mondani szeretnék.
Tanuljunk Istenünktől!
