"azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele..."
Mt 5,27
Nézzünk szembe, mit hozott az oly nagy hangon hirdetett szexuális forradalom? Körülbelül azt, amit a kommunista forradalom is hozott. Szenvedést, sírást, gyalázatot! Összetört életeket, magányos embereket, legbelső szentélyünk meggyalázását.
A bűn zsoldja a halál! Biztos, hogy sok embernek sikerül vergődve talpra állni, a kisiklott életet újratervezni. Mások kerülik azóta is a saját magukkal való őszinte szembenézést, újabb és újabb áldozatokat keresve törik, zúzzák magukat, maradandó sebeket okozva alkalmi partnereiknek is. Aztán vannak, akik a lelkiismeretük terhe alatt görnyedezve múltuk szennyes lepedőjét mossák a múló idő patakában, akárcsak - Arany János balladájában - Ágnes asszony a maga véres rongyait. Persze mindez a mindennapi karnevál színesre festett maszkjai alatt történik, mely elfedi a Isten által álmodott, maradandó szeretetre vágyó arcunkat.
Örök szeretettel szeret bennünket az Isten, és - mondhat bármit is a tisztátalan vágyak tüzében követelőző testünk, vagy az önmagát oly nagyra tartó felvilágosult világ, - mi is igazából erre az parttalan szeretetre vágyunk. Isten által szívünkbe írt parancsolatok, mélységes szakadékok között kanyargó, boldogságra vezető út védőkorlátja. Ne paráználkodj! Az örömteli, békés életben való kibontakozásunknak ez a törvény nem az akadálya, hanem az emberhez méltó életre vezető, az egyetlen helyes irányt mutatja számunkra.
Mennyi idő telt el a sötétben? Nem fontos! Krisztus nem az önmarcangoló kétségbeesés, hanem a kibontakozó élet ura. A szelíd jósággal végzett tettek a mi mentőövünk. A világtól való elzárkózás zsákutca, az irgalmas szeretet bűnöket töröl el. A múltunk a miénk, amelyet nem elásni kell, hanem gyermeki alázattal boruljunk mennyei Atyánk elé, Ő gyengéden felemel és ünneplőbe öltöztet jóságosan. Önmagunk és partnereink elítélése helyett, álljunk a bennünket napestig a szőlőjében váró, értünk kereszthalált vállaló Megváltónk oldalára.
Szeretettel,
Csaba t.