Jézus "fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket."
Mk 4,35
Uram, az érzelmek, a vágyak, indulatok tengerén sodródik sok - sok ember, és a hullámok tajtékozva csapkodnak, elnyeléssel fenyegetnek. A józan ész, a létünket törékeny lélekvesztőként hordozó jó erkölcs, a te tízparancsolatod recseg, ropog a viharban és mi még nem is érezzük, hogy mekkora bajban vagyunk.
Oly sokan másban keresve a hibát, a saját testük csapongó vágyait kiszolgálva bukdácsolnak kudarcról - kudarcra. Elmosódott a határ a jó és a rossz között, a gyönyörű nemes nagylelkűség és a tisztátalan bűnök ott fortyognak a fiatalok összezavarodott szívében. Már nincs kint és bent, lent és fent, hideg és forró, csak egy nagy massza van, melyben oly nehéz eligazodni.
Háborús pszichózist gerjesztenek egyre többen a saját táborukat éltetve, a másikat ócsárolva, akár egy részleges atomháborút is vizionálnak. Százezrek haláláról, mind szükséges rosszról beszélnek és nem reális terveket fogalmaznak meg, hanem valami tündér mesét, melyben angyalarcú sátánok osztják az igazságot!
Megfogalmaznak szörnyű vádakat, melyeket élők és holtak felett ítélkezve megfellebbezhetetlen igazságoknak kiáltanak ki, és aki nem lép velük egyszerre az nem, hogy rétest, de még helyet sem kap az élők között.
Uram, ez a hatalmas vihar elnyeléssel fenyeget, félünk, alázattal kérünk hallasd a hangodat, mondd újból: „Hallgass el, nyugodj meg!”
