Tudom, hogy ti is, akárcsak én, naponta értesültök mindenféle lehúzó, szomorú hírről: Gazdasági világválság van, hogy hatalmas mindenre kiterjedő krízis szorongatja a világot. Meg a politikusok így..., hogy az emberek úgy...., egyszóval nagyon pogány lett a világ.... stb..

Ez mind igaz, de mégis azt mondom nektek, hogy itt az új tanév, és én nagyon szeretném ha új szívvel, új lelkesedéssel neki is állnánk a szép, nemes nevelői munkánknak, ennek a hatalmas Isten adta lehetőségnek, a 2oo9-2o1o-es tanévnek. 

Szeretném ebben az évben a mi Urunk Jézus Krisztus nagy követőjét -Szent Istvánt- magunk elé állítani példaképként. 

Krisztus Urunk hihetetlen optimizmussal, életerővel mindig bizakodva előre nézett. Számára az a sötét ókor, a maga rengeteg háborújával, rabszolga piacaival nem kilátástalan szörnyű idő, hanem szent kegyelmi idő, olyan idő mely alkalmas a szeretetre, a jóságra, a világ megváltására. Jézus mindenkiben bizik, az öreg Nikodémusnak sem mondja azt, hogy neked a vonat már elment, te megrögzött, vén  farizeus, hanem hiszi, hogy ez az ember is, akárcsak Zakeus, Mária Magdolna és oly sokan mások kikkel találkozott, képes ujjá születni és tökéletessé válni, olyan tökéletes lenni, akár a Mennyei Atya. Jézus elindul, szervez, hívja az embereket, tanítványokat, apostolokat választ, feladatokat ad, küldi társait: Aranyat, ezüstöt ne vigyetek magatokkal, de vigasztaljátok meg a szomorúakat, gyógyítsátok meg a betegeket, menjetek, veletek vagyok a világ végéig. Célja az egész világ megszentelése, jobbá tétele. Hitével, munkájával, összefogással képes abból a pogány világból egy új világot teremteni.

Ugyanezt a hatalmas optimizmust látom Szent István királyban is.  Nagy királyunk hiszi, hogy összefogással, bölcs döntésekkel lehetséges a kalandozó, háborúskodó népének mentalitását, életformáját kereszténnyé tenni, megváltoztatni. Vármegyéket szervez, püspökségeket alapít, parancsba adja, hogy az emberek telepedjenek le és minden tíz falu építsen egy templomot, hol figyelmesen, bölcs tanításokat hallgathatnak és együtt imádkozhatnak a szeretet Istenéhez. Milyen nagy ez a Kárpát medence, és ő hihetetlen erővel, nem egy-két falut akar jobbá, tisztábbá, szentebbé tenni, hanem az egész országot. Utazik, szervez, intelmeket ír, törvényeket hoz, bíztat, bátorít. Nyomában rend, fegyelem, összefogás, jókedvű alkotó munka, egy új világ bontakozik ki. Szeretné e szép Kárpát medencét egy békés, boldog, fejlődő, mindenki számára otthont jelentő országgá tenni.  Egy tündérkertté, olyanná, amilyennek a jó Isten jókedvében megálmodta. Persze érzi a korlátait, emberi határait, de nem megy át siránkozó, nyafogó tragikus hős szerepbe. Jézus példájára ő is társakat keres, embereket szólít meg, kér fel, hogy segítsenek ország alapító nagy munkájában. Munkatársait nem csak a közvetlen rokoni, baráti köréből választja, hanem mindenki felé nyitott. Az országán átutazó Szent Gellértet is akárcsak oly sok más embert megszólítja, felkéri, hogy segítsen az Isten által rábízott hatalmas munka elvégzésében. Gellért kérésére megváltoztatja élet célját és marad, neveli királyának a fiát, Szent Imrét, majd ő lesz a mai temesvári egyházmegye első  püspöke. Tudjuk a történelemből, hogy kézműveseket, papokat, szerzeteseket, katonákat, mindenféle rangú, rendű embereket neveltetett és hívott, fogadott be az országába, hogy békében, szeretetben egy új világ szülessen itt a Kárpát medencében.

Kedves Munkatársaim! Nagyon szeretném, hogy ebben az évben  a 1o1o évvel ezelőtt megkoronázott nagy királyunk lelkesítő, szervező munkája lebegne szemünk előtt. Szeretném ha ezt az évet Szent Istvánnak szentelnénk. Azt szeretném, hogy az ő példájára, mi se keseredjünk el a világunkban, környezetünkben vonagló sok gyűlölködéstől, panaszkodástól, siránkozástól, hanem Istenben bízó lélekkel álmodjunk egy szorgalmas munkából születő, békés, boldog, új kort, és azt kacagó gyermekeinkkel kezdjük el csendben felépíteni. Hiszem, hogy a jó Istenben kapaszkodva, nekünk, a csendben építkező, gyermekeinket jóra, szépre intő, a természetben nagyokat kiránduló, a becsületes munkától fáradtan pihenni térő egyszerű embereknek lesz igazunk. A világunkat nem a sok acsarkodás, parttalan vitatkozás menti meg, hanem a gyermeket a porból felemelő alázatos szülői szeretet, a kacagva kimondott jó szó, a kétkezi munkánk által megszentelt ősi föld. Pogány ez a világ? Sötétség van körülöttünk? Nem tudom, de azt tudom, hogy nem szabad  hagyjuk, hogy ez a sötétség, elkeseredett pogányság legyőzzön bennünket. Arra bíztatlak, hogy Jézus Krisztus és az ő Szent Követőjének, István Királynak nyomába lépve induljunk el, fogjunk össze és szenteljük meg ezt a világot.

Ebben a hitben, e szent meggyőződésben, újítottuk fel a csíksomlyói hajdani ferences gimnáziumot, melyben az elmúlt években gyermekvédelmi központ volt, és melyet a csíki Magánjavak miután visszakapott a Román államtól, 1oo évre átadott az alapítványunknak. A célunk az, hogy a Székelyföld bajba lévő gyermekei számára otthont teremtsünk, kollégiumot alapítsunk, honnan Csíkszeredába iskolába járhatnak a fiatalok. Munkánkat, álmainkat Szent István hathatós mennyei védelmébe ajánljuk. Házunkat szeretnénk szeptember 2o-án Szent István tiszteletére felszentelni.

Házszentelő, tanév nyitó ünnepségünkre 2009 szeptember 20-án, 10,30 perckor kezdődő szentmisénkre, a Csíksomlyói Kegytemplomban  nagy szeretettel várunk.

Kisebb testvéri szeretettel,

Csaba testvér