Örömmel nézlek benneteket drága fiatalok, jó látni ahogyan frissen, bátran, vidáman kacagtok az új tanév kezdetén. Gyönyörködök bennetek! A szívemben rég, hogy érzek egy vágyat arra, hogy írjak egy őszinte levelet a gondokról, buktatókról melyek itt vannak a világunkban, s melyek rátok is leselkednek. Persze legszívesebben kézen fognálak, a kápolnába magam mellé ültetnélek, és szívem minden melegével elbeszélgetnék veletek, de ezt nehéz megvalósítani, mert már hála Istennek jó sokan vagytok. Meg aztán az írás megmarad, és én valami olyat szeretnék mondani, mi jó lenne ha megmaradna nektek egy életre.

Szeretnék beszélni arról a világról melyben élünk, és arról a szép világról is mely bennetek bontakozik. Tudjátok nagyon szeretném, hogy sikeresek, boldogok legyetek. Azt akarom, hogy életetek eredményes, kiegyensúlyozott legyen, hogy nagyra nőve, szép családjaitok körében legszebb álmaitokat valóra tudjátok váltani. Tizenévesen, zsenge fiatalon, szívetekben a bontakozó tavasszal mindez olyan egyszerűnek, könnyen elérhetőnek tűnik. És valóban minden, de minden előttetek van, és valóban el is érhető...

Ferences kisebb testvér vagyok, csak szépeket mondok, mert azt szeretném, hogy szívetekben felébredt tiszta vágyak repítsenek, adjanak szárnyakat nektek, felemeljenek egy tiszta, örömteli, boldog világba. Erre vágyom, de tudatában vagyok annak, hogy nem tudunk nektek egy új világot teremteni, ezért szeretnék őszintén szólni a világunkról, melybe ti is bele születtetek. Tudom, hogy már elég nagyok vagytok ahhoz, hogy megértsétek, hogy Isten teremtette szép világunkban  nem csak jó dolgok várnak benneteket. Ha elgondolkodtok látni fogjátok, hogy a nagyvilágban, de még a ti kis szíveitekben is ott bujkál a gyűlölet, a harag, a kapzsiság, a bujaság, a hazugság lelke, és szeretne ártani, összetörni mindazt mi értékes, mi fontos nekünk. Ezért szeretném felhívni a figyelmeteket a mi Urunk Jézus Krisztus egyik nagyon fontos kijelentésére: „...az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.” (1Pét 5,8).

Sokan azt mondják, hogy nem kell ijesztgetni a fiatalokat, és ezért csak az általatok vágyott szépet és jót tárják elétek. Én úgy gondolom, hogy jó ha ti is tudjátok, hogy  nem minden kisbaba nő fel erőben, egészségben, hogy szépen kibontakozva a felnőtt, érett korba, megvalósítsa álmait. Sajnos még kevesebben  érik meg a tisztességes, boldog öregkort, szépen növekvő unokái koszorújában. Sokan megtorpannak és ócska, beteges bűnök hálójába gabalyodva vergődnek,  és összetörnek maguk körül mindent mi érték, élet. Sajnos nagyon sokan nem az istengyermeki szabadságra, boldogságra nőnek fel, hanem óvatlan, önkezükkel teremtett hazug, bűnös, fájdalmas világra, mely elemészti öket. Igen, a gonosz, ha csillogó, vonzó csaliját a horgával együtt bekapod, nem fog magától elengedni, hanem rángat, vezet és megpróbál elpusztítani. Az üdvösség sem jár ki alanyi jogon mindenkinek, ahhoz kitartó, verejtékes munkával fel kell nőni. Fontos, hogy elmondjuk nektek nagy-nagy alázattal, hogy nap mint nap sok veszély leselkedik rátok. Olyan veszélyek, kísértések várnak rátok, amelyektől mi felnőttek bármennyire is szeretnénk, nem tudunk  megvédeni benneteket, de melyektől ti Istenbe bízó lélekkel megszabadulhattok, ha óvatosan, alázattal élitek életeteket..

Az erdőben, húsz őzikéből 2-3 őzike nő fel, a többit megeszik a farkasok, a ragadozók. Megöli a hideg tél a satnya, az erőtlen, a tátott szájú őzikét. Az őzike anyukája nem tud egy farkas nélküli világot teremteni szeretett gidáinak, csak azt tudja tenni, hogy a maga éberségével, tapasztalatával, kirobbanó fürgeségével, kitartó szaladásával  megtanítja gidáit a létben maradás mindennél fontosabb szabályaira, azokra a törvényekre, melyek nélkül elpusztulnának. Mi sem tudunk más világot teremteni nektek. Egyszerűen ilyen a világ, a létért küzdeni kell, ilyennek teremtette a jó Isten... Ha akarná, a jó Isten egyetlen éjszaka alatt az összes farkast levadászhatná, de nem teszi, mert létünk mozgató ereje, a létért való küzdelem maga. Ezért nagyon fontos,  hogy felkészítsünk benneteket, hogy ebben a szép, de sokarcú világban megtaláljátok a helyeteket és az Isten adta törvények között haladva valóban boldogok legyetek, életetek célba érjen és kibontakozzon. Ne féljetek, hisz oly sokan kik előttünk jártak bebizonyították, hogy minden nehézség ellenére, lehetséges, igen lehetséges Erdélyben akár a jég hátán is boldogságban élni.

Gondolom bennetek is két kérdés fogalmazódik meg:

1. Miért ilyen ez a világ? A jó Isten nem tudott volna veszélyektől, buktatóktól mentes világot teremteni?

2. És ha már ilyen, akkor, hogy lehet legyőzni a veszélyeket és elérni mindazt amire vágyunk?

Ezekre a kérdésekre a következő levelemben válaszolok, és természetesen azokra is, melyeket ti feltesztek. Szeretném ha az új tanévben, most a felnőtt kor küszöbén, ezekről a dolgokról bölcsen elbeszélgethetnénk. Azt szeretném ha szívetekben nem félelem, szorongás, hanem a jó Istenbe vetett bizalom és éberség, vigyázó, kritikus óvatosság lenne mindennel, mindenkivel szemben, és ha nagyon figyelmesen járnátok életetek útját, mely hiszem, hogy igenis a boldoggá tehet.

Szeretettel,

Cs.t.