A középkor embere a különféle tudományokat előszeretettel nevezte: "Ancilla Domini!", azaz a jó Isten szolgáló lányainak. Sajnos Isten szolgáló leányai, a tudományok művelői közül az utóbbi évszázadokban többen felemelték hangjukat a Teremtővel szemben, és sokan megkérdőjelezve sőt tagadva létét, kigúnyolták az Istent.

Az egyszerű emberek számára  felelőtlenül azt az üzenetet küldték, hogy a szeretet Istene, az evangéliumban megjelenő Jézus Krisztus és a modern tudományok vívmányai nem összeegyeztethetők. Szomorú, hogy maga az egyház is ebben a vitában sokszor alul maradt, képtelen volt a józan értelem, szelíd bölcsesség, az alázatos igazság útján eredményes párbeszédet kezdeményezni, folytatni, és így  tömegek tértek le a tízparancsolat, a szeretet útjáról. A mai kor megannyi problémáját sajnos ide vezethető vissza.

Istennek legyen hála nagyon sok jel arra utal, hogy a feszültségekkel terhelt évszázadok után az emberiség új korszakra virrad. Meggyőződésem, hogy az elkövetkező évtizedekben a világ titkait bölcsen fürkésző tudósok, éppen a tudományos eredményeik által Istenre, a mindenséget fenntartó Teremtőre fognak találni és mutatni.  Hiszem, hogy egyre több szelíd prófétája, szószólója lesz a szeretet Istenének az alázatos tudósok, az emberiség bölcsei között. Dr. Kopp Mária, sokunk által csodált munkássága alapján méltán tekinthető korunk bölcs prófétájának, ki belegyökerezett a modern tudományokba, de az élő keresztény hit igazságaiba is. Példája, emberi alázata és bölcsessége hiszem, hogy még nagyon sok tudósnak erőt fog adni, hogy a teremtett világból elindulva átölelje a Teremtőjét, járható hidat verve az egyszerű emberek számára, ég és föld között.

Szívem minden melegével imádkozom, hogy ezt a szép munkát amit elkezdett itt a földön Dr. Kopp Mária, azt az örökkévalóságban folytatni tudja. Szeretteit és egész népét Isten jobbjáról hathatósan támogassa, hogy az alázatos emberi bölcsesség fényénél kérdéseinkre választ találjunk, és szeretettel Isten Országát felépíthessük!

Kisebb testvéri szeretettel,

Csaba t.
Déva, 2012. április 27.