Meglátogattuk az ereklyével Boldog Vilmos szüleinek a sírját, meg családjának ősi otthonát Torján, azt a helyet ahol ő is gyermekkorában talán a legboldogabb volt... jó volt így megajándékozni egy boldogot... lehet, hogy ez butaság, de azért olyan jó dolog jónak lenni, kitalálni mások vágyait és szelíden teljesíteni azt...

Jó volt a visszaszolgálhatott Apor birtokon udvarán üldögélni egy nagy fa alatt, és a 92 éves rokonnal, báró Apor Csabával és a családjával elbeszélgetni, meginni egy kávét, ott az a fa alatt hol egy fénykép tanúsága szerint, kisgyerek Boldog Vilmos vértanú is játszott. Néztem a fát, a néma tanút, mennyi mindent láthatott: gyönyörködhetett egy kisgyerek, a jövendő boldog vértanú önfeledt játékában. Aztán más emberek jöttek, a kommunizmus alatt több száz tehén volt ezen az udvaron és a szép udvarházból krumplitároló lett. Itt még hűvös van, de azért a szép tavaszban a fa hihetetlen életerővel újból bontsa a rügyeit. Csendes békességet adjon neki is az Isten...

A családi kriptába egy egyszerű néni, majd a polgármester úr, és a plébános is Dr. Pápai Lajos győri püspöktől ereklyét kért. Azt szeretnék, ha legalább egyetlen csepp vére hazajöhetne e vidék nagy szülöttének. 12o éve született Boldog Apor Vilmos. Minden prédikáció nélkül kérdem én azt, hogy kérhet-e, akarhat-e többet egy ember ezen a földön, mind azt, hogy szerettei, vérei hazavárják szeretettel? 12o év mennyi minden történt a politika, a tudományok terén, határok táncoltak, jelszavak harsogtak, elképzelhetetlenül nagy hatalmak váltak semmivé, de az őszinte emberi jóság, a gyengék iránti önzetlen kiállás olyan érték, mely megmarad örökké.

Jó látni, hogy Székelyföldön  nagyon sok embert örömmel, büszkeséggel tölt el, hogy van egy Boldogunk, aki egy csodálatos utat mutatott nekünk, az összetartozás, az egymásért való kiállás útját.

Fogjuk meg bizalommal egymás kezét!

Szeretettel,

Cs.t.

{zoomcat catid=1428}