Megkérdezték, számomra mi a boldogság? Lehet az ember boldog?

Egyszerű kérdés és tudom, hogy mesterem, Jézus, nagyon egyszerű választ adna rá. Szent Ferenc is arra kér, hogy a kisebb testvér, a ferences szerzetes legyen nagyon egyszerű beszédben, viselkedésben, ruházkodásban, építkezésben mindenben.

Jézus Krisztus egyik szép hasonlata jelenik meg előttem: „Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves [...] ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. [...] Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok.” (Jn 15.1-7)

Ez a mondat a boldogságra vezető kalauz: Minden mag a tavaszi fényben belekapaszkodik a földbe, kis hajtásával az ég felé törve növekedni kezd, majd virágot bont, és gyümölcsöt terem. Létének boldogsága a kicsírázás, a fejlődés, a gyarapodás és életet hordozó gyümölcseinek odaajándékozása. A fagy, a jégeső, a szárazság meddővé teszi, létének értelmétől fosztja meg.

A mennyei Atya gondviselő jóságából élő kapcsolatban lenni a bennünket hordozó, nekünk életet adó Krisztussal, aki tudatosan átengedi a szőlőfürt dicsőségét, boldogító örömét – ez a mi boldogságunk egyszerű képlete. Belegyökerezni az élő Istenbe, belőle kinőni és szeretettel virágot bontani, szép élettel megteremni szebbnél szebb gyümölcseinket. Szülőföldjén az ember a szeretet csírája, amely egészséges növénnyé fejlődik, bimbót fakaszt, kivirágzik, hamvas gyümölcsöt terem. Ennek a csodának a beteljesítése az ember élethivatása. Aki társával, testvéreivel hivatása szerint él, annak teljes lesz az élete, boldog lesz.

Minden gyermek Isten válasza az emberiség panaszaira, imájára. Ki tudná megmondani, hogy a letűnt évezredek alatt hányan fogalmazták meg könyörgéseikben a tiszta víz, az egészséges táplálék, a bajaikra való orvosság utáni vágyukat? Hány vándor kérte a nap hevétől tikkadtan, vagy a téli fagyban dideregve az Urat, hogy segítse céljához kevesebb fáradság nélkül. Egy-egy csodálatos szépségű táj, vagy kavargó esemény láttán, ki tudná megmondani, hogy hányszor hangzott el: bár csak magammal vihetném ezt a szép látványt, előadást, kedves arcot, szép vonást. Imáinkban kértünk meleg otthont, kényelmes ruházatot, repülőt, amellyel a felhők hátán szélsebesen szállhatunk, valamit, akármit, amin keresztül odaszólhatok a távolban lévő kedvesnek: „Hogy vagy? Szeretsz még engem?”

Minden imát meghallgat az Isten. A válaszait gyerek bőrbe csomagolva küldi nekünk. Minden ember egy eleven, kibomló válasz, és nekünk segítenünk kell egymást, hogy évmilliárdos kérdéseink megoldásához felnőjünk. Így az egymásba kapcsolódó nemzedékek lassan felhalmozzák azokat a válaszokat, amelyek kezünkbe adják a hordozható maroktelefonokat, hogy szóban, írásban hihetetlen sebességgel gondolatokat cserélhessünk egymással, még akkor is, ha óriási távolságok választanának el egymástól. Mások, talán egymást nem is ismerve, betegségek alatt térdre rogyó emberek imáira keresik a választ, és olyan szenvedéseket, fájdalmakat szüntetnek meg, amelyekbe elődeink belehaltak. Így születik imáinkra válaszként az autó, a repülő, az egészséges otthon, a gyógyszer, a számítógép, a csodálatos műalkotások sokasága, amelyek nemcsak felüdítik, de fel is emelik a lelkünket az állati létből a világot tovább teremtő Isten társaságába. Mindez gyümölcs, az életet adó szőlővessző fürtjei.

Nem vagyunk egyformák! Isten szívünkbe írt üzenetét kell kibontakoztatnunk, a magunk sajátos, egyedi ajándékát kell átadnunk a testvéreinknek. Az ember lezárt boríték, értékes csomag, amelyet fel kell bontanunk, egymáson segítenünk kell, hogy kinyíljon, és érthetővé váljon, célba érjen az Isten általa küldött üzenet, az ajándék. A minden területen hihetetlen gyorsasággal fejlődő világ, a mi otthonunk, a bennünket végtelenül szerető Isten válasza kéréseinkre, panaszainkra, sóhajainkra.

Szerelmed, aki hozzád bújik, és barátaiddal együtt veled szárnyal, segít a kibontakozásodban, hogy a vázlatokon túlnőve megfogalmazd és velük együtt érthetően kimondd azt az igét, amelyet szívedbe írt az Úr. Ez a te gyümölcsöd, mely boldoggá tesz. Társad, szerelmed, akinek kezét fogva járod életed útját, ajándék. Szeretetének melegével a legjobbat hozza ki belőled, de nem eszközöd, hanem ugyanolyan szabad ember, mint te. Te vagy élete értelme, együtt kivirágozott szerelmetekből születik az a gyümölcs, amelyre oly sokan várnak. Egy biztos: a meddő élet boldoggá nem tehet.

Van boldogság a földön? Igen, ha az isteni tőkéből beléd áramlik az élet, a fény a remény, hogy lassú ébredésben kibomoljon léted szépséges virága, melyet a jóságos szeretet megtermékenyít, és te fáradságos kitartó, alázatos munkával megtermed gyümölcseidet, amelyet önzetlenül felkínálsz, akkor boldog leszel. 

Déva, 2007. július 23.

Csaba t.