Nyugat legnagyobb katolikus plébániája Münchenben van! Sajnos Erdélyben egyetlen ilyen nagy, prosperáló plébánia sincs már! E több mind tízezer bejegyzett egyházközséget, missziós közösséget Ft. Merka János atya vezeti, nagy szeretettel, jósággal!
Nem Ő hullatja az erdőinkre a kénes esőt, nem Ő szemeteli tele világunkat meggondolatlanul, nem is Ő dobja le az atombombát, nem Ő szervezi a világháborúkat, a veszekedéseket, az ellenségeskedést, nem Ő hagyja az úton az éhező gyermekeket, nem Ő készíti a kábítószert, hanem mi, emberek.
Magányos hely, csend és béke! Jézus, hova vitte kétezer évvel ezelőtt a tanítványait a nem tudom, s hogy mire tanította ott, akkor azt sem írja le a szentírás, a mai evangélium szerint! Azt elembe tudom, hogy engem Jézus a tegnap Csínodra vitt ki, egy csendes magányos helyre és három dologra tanított:
Gondjaimban, nehézségeimben, kimondhatatlanul sokszor merítettem vigaszt, erőt, útmutatást a názáreti Szent Család életéből. A szegény, egyszerű élet elfogadásában, számomra a betlehemi csendes barlang öröme, fénye ad erőt! Ha soha nem fogadnak el és bántanak, akkor én azért nem lázadok, mert az Egyiptomba menekülő, alázatos Szent Család a példaképem! A szülőföldemhez való ragaszkodásomban is az Egyiptomból hazatérő Szent Család az útmutatóm! És sorolhatnám tovább, hisz életem valamennyi döntésében ott találom Máriát, ki számomra hajnalcsillag és iránytű, és a legtisztább örömben az erőforrás!
Jézus az apostolok kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért Kafarnaumba, Péter házába. Ott azonnal nagy tömeg verődött össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette.
Olyan szép Jézus mindig mindenhova a tanítványaival együtt megy: ott vannak a együtt a kánai mennyegzön, de együtt mennek fel a tábor hegyére, sőt nagycsütörtökön az olajfák hegyére is magával viszi barátait!!
Sokan arra várnak, hogy a papok, a szerzetesek, a püspökök mondják el Isten üzenetét, hogy ők közvetítsenek az ég és a föld között! Biztos, hogy nekünk, papoknak jólesik ez a bizalom, de ha a népünk vagy az emberiség történetét nézzük, azt láthatjuk, hogy Isten nagyon ritkán szól, üzen az ő népének a szolgálati papságon keresztül. Az ószövetségi próféták közül is csak egy volt a papi rendből, de az Újszövetség szentjeinek is csak nagyon kis százaléka volt pap vagy püspök. Az évezredek során Isten nagyon sokszor olyan embereket szólított meg, fogott kézen és vezetett hihetetlen magasságokba, hogy általa megáldja az egész emberiséget, akik nem hogy nem tanultak teológiát, hanem legtöbbször egyszerű környezetből jöttek!
Minden egyes perc, óra mit Isten jóságosan neked adott, s melyet te jó szándékú munkával, alkotással nem kamatoztatsz, melyet a semmittevés, az önsajnálat, a meddő poénkodás, a helyben topogás céltalan kocsonyájában töltesz, elvesztett, soha vissza nem térő lehetőség. Tiszta szívemből sajnállak téged, ki évekig célozgatsz, de nem mered meghúzni a ravaszt. Igen sajnállak téged, ki olyan szellemi, lelki, anyagi erőket gyűjtesz, melyekből nem épül, vers, szerelem, ház, haza, melyek csak poros raktárrá teszik életed, s téged értelmetlen limlomjaid őrzőjévé, egy karikás szemű, betörőktől rettegő éjjeliőrré.