Karácsonyra készülve örömmel gondolok vissza arra az adventi napra, amikor megismertem a dévai gyerekek kis csalogányát, Zitát. A téli vakáció első napján elmentem Kisiratosra, hogy az ünnepekre elhozzam a gyerekeket Dévára. Már késő délután volt, mikor a buszban abbahagyták az éneklést, és elkezdtek csiritelni, beszélgetni. Az egyik kis szőke hatodikos lány kéréssel fordult hozzám: „Atya, vigyen el minket a szülőfalumba, ahonnan egy évvel ezelőtt elhozott!” Tudtam, hogy neki nincs, ahova hazamenjen, ezért csodálkozva kérdeztem: „Ugyan hova szeretnél menni?”