Mag!! Zöldborsó vetőmagot kaptam, nézem a ráncos kis szemeket, döbbenetes erő, lendület van mindahányban! A szép tavaszban majd elvetem és akár alszunk, akár ébren vagyunk, éjjel, vagy nappal a mag kicsírázik szárba szökken, maga sem tudja hogyan!! Ahogy a napfény lágy cirógatással, s a meleg hosszú szárú tavaszi eső, kihozza a földből az életet, hogy a maga gyönyörű virágaival, terméseivel, szimpla létével, az élet csodálatos szimfóniájával dicsérje Teremtőjét, belőlünk is ugyanúgy hozza felszínre az evangéliumi tiszta életadó ereje a gondolkodó, érző, szerető embert, azt a lényt ki megfogja társa kezét, hogy egymásban bízva, közösen építsék Isten országát, egy igazságos, békés, lendületes társadalmat, melyben nem csak mi teremtmények, de a minket szerető Isten otthonra talál!! Hiszem, hogy képesek vagyunk megtalálni azt a társadalmat melyben mindannyian békében, jó testvérekként élhetünk, alkothatunk, erőnkhöz mérten dolgozhatunk nagycsaládunk javára, hogy az elveszett paradicsom, Isten eredeti terve szerint minden létező örömére megvalósuljon!!
Szeretettel,
Csaba t.
Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
„Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.