„Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.”
Mennyi naivság, egyszerűség és ugyanakkor mennyi szeretet, ragaszkodás van ennek a nőnek ebben az egyetlen mondatában!! Reggel korán ott van a sírnál, és sírva keresi a Mesterét!! Zörget, kopogtat, keres, nem gondol arra, hogy szavainak mennyi értelme van, egyszerűen ö újból szeretné látni, megtalálni Krisztust!! Számára nem fontos, hogy nagycsütörtökön elárulták, nagypénteken meggyalázták, összetörték, megölték Krisztust, ő szereti a "Rabbónit", és ragaszkodik hozzá, még így is szeretné megtalálni, átölelni!!
Milyen jó lenne, ha mi is ezzel a lángoló szeretettel szeretnénk, keresnénk Jézus Krisztust!! Milyen jó lenne, ha gondolatomban, szavaimban, tetteimben engem is ez a hatalmas Isten szeretet vezetne!! Jézus a maga lángjából minden gyertyának ugyanakkora tüzet ad, de az a gyertya melyben nagyobb a kanóc, az nagyobb, több lángot képes befogadni, hordozni, az szebben ragyog, nagyobb fényt áraszt a világban!! Isten mindannyiunkat egyformán szeret, de kinek szívében nagyobb vágyódás, ragaszkodás van iránta, annak egészen biztos, hogy többet tud, akar adni!! Tágítsuk ki a szívünket, tápláljuk imádságos szeretettel magunkban az Isten iránti olthatatlan szeretet és akkor egészen biztos, hogy Mesterünkkel való kapcsolatunk elmélyül, kiteljesedik, gyönyörűséges lesz!!
Isten szeretete mind a nagy folyok áradó sodrása töltse be egész életünket!
Szeretettel,
Csaba t.
Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította:
„Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent. Jn 20,11-18
„Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” 