Napi evangélium

„Uram, ha te vitted el,  mondd meg, hová  tetted,  hogy  magammal vihessem.” 

Mennyi naivság, egyszerűség és ugyanakkor mennyi szeretet, ragaszkodás van ennek a nőnek ebben az egyetlen mondatában!! Reggel korán ott van a sírnál, és sírva keresi a Mesterét!! Zörget, kopogtat, keres, nem gondol arra, hogy szavainak mennyi értelme van, egyszerűen ö újból szeretné látni, megtalálni Krisztust!! Számára nem fontos, hogy nagycsütörtökön elárulták, nagypénteken meggyalázták, összetörték, megölték Krisztust, ő szereti a "Rabbónit", és ragaszkodik hozzá, még így is szeretné megtalálni, átölelni!! 

Milyen jó lenne, ha mi is ezzel a lángoló szeretettel szeretnénk, keresnénk Jézus Krisztust!! Milyen jó lenne, ha gondolatomban, szavaimban, tetteimben engem is ez a hatalmas Isten szeretet vezetne!! Jézus a maga lángjából minden gyertyának ugyanakkora tüzet ad, de az a gyertya melyben nagyobb a kanóc, az nagyobb, több lángot képes befogadni, hordozni, az szebben ragyog, nagyobb fényt áraszt a világban!! Isten mindannyiunkat egyformán szeret, de kinek szívében nagyobb vágyódás, ragaszkodás van iránta, annak egészen biztos, hogy többet tud, akar adni!! Tágítsuk ki a szívünket, tápláljuk imádságos szeretettel magunkban az Isten iránti olthatatlan szeretet és akkor egészen biztos, hogy Mesterünkkel való kapcsolatunk elmélyül, kiteljesedik, gyönyörűséges lesz!!

Isten szeretete mind a nagy folyok áradó sodrása töltse be egész életünket! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál.  Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste  feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert  elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel  hátrafordult, és íme, Jézus állt  előtte. Nézte, de  nem ismerte föl,  hogy ő az.  Jézus megkérdezte: „Asszony,  miért  sírsz?  Kit keresel?”  Mária  Magdolna  azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el,  mondd meg, hová  tetted,  hogy  magammal vihessem.”  Jézus  erre  megszólította:

„Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass!  – felelte  Jézus.  –  Még   nem  mentem  föl  az   Atyához.  Te  most   menj testvéreimhez, és vigyél  hírt nekik!  Fölmegyek az  én Atyámhoz  és a  ti Atyátokhoz, az  én  Istenemhez  és  a  ti  Istenetekhez.”  Mária  Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És  elmondta, amit az Úr üzent. Jn 20,11-18

Jn 20,11-18