Jézus olyan ember volt, aki megmutatta nekünk, milyen az Isten

Az örömhír címmel Erdő Péter bíboros prímással készített ünnepi interjút. Az újság főszerkesztő-helyettese, Dippold Pál a bevezetőben kiemeli: „A Magyar Katolikus Egyház vezetője, Erdő Péter bíboros határozott ember. Gyémántkemény mondatokban fogalmaz, szavai pontosak, élénken gesztikulál, szeme végig hallgatóján, ide-oda cikázó tekintete szinte parancsolja a figyelmet. Erős, sugárzó személyiségében ott van a kétezeréves kereszténység tudása, az erre alapozott magabiztos szerénység. Karácsonyi gondolatai talán azokat is megérintik, akiknek nincs kapcsolatuk az egyházzal."

Erdő Péter elmondta azt is: „… keresztény szempontból akár az étkezésnél, akár egy sor más tevékenységekben is, nem adhatjuk föl a minőséget. Vannak ugye a gyári levestészták, azok között is van egészen jó. Na de azért amit kézzel, frissen gyúrnak, az mégiscsak más ízű. Ugyanígy van ez az emberbaráti vagy akár a szociális-egészségügyi szolgáltatásokban is, hogy egy nagy szervezetben normáknak megfelelően lehet a beteget vagy az ügyfelet ellátni. De ennél több is lehetséges, személyes szeretettel fordulni a másik ember felé, s ez nem kell hogy a szakszerűség rovására menjen. Azt gondolom tehát, hogy a minőség iránti igény, az emberi és tárgyai minőség iránti igény nagyon is közel áll a kereszténységhez, és ez azt igényesség, mondjuk úgy, hogy a rossz értelemben vett globalizácóval szemben nagyobb felelősségérzetet kíván… univerzális vallás vagyunk, tehát nem az elzárkózás értelmében kritizáljuk mi a globalizációt, hanem az igénytelenség vagy a felelőtlenség jelenségeit szeretnénk meghaladni."

Erdő Péter azzal kapcsolatban, hogy jövőre a Biblia éve lesz, emlékeztet rá, hogy a keresztények „mindig is olvasták az Ószövetség könyveit, kellett is, hogy olvassák, mert anélkül nem értették volna, különösen a pogányokból megtértek, nem értették volna, hogy mit jelent az, hogy Messiás? Mit jelent az, hogy Jézus a Krisztus? Mit jelent az, hogy benne teljesedtek a jövendölések és az ígéretek? Tehát a személyének a jelentőségét, a vallási értékét nem is lehetett volna másként megmagyarázni. Ebből a világból, az Ószövetséget ismerő és olvasó közösségnek a világából kiindulva kell megérteni azt, ahogy a zsinagógában felolvasták a Tórát és a prófétákat, hasonlóképpen a keresztény istentiszteleten is az ószövetségi szakaszon kívül kezdtek felolvasni olyan könyveket, amelyek a Krisztusról szóló örömhírt tartalmazzák. De nem akárhogyan, hanem úgy, ahogyan a közösség tudatában és emlékezetében is élt. Magyarán szólva: az evangéliumok és a Újszövetségben található egyéb iratok megfeleltek a közösség élő hitének. Keletkeztek természetesen később apokrif iratok is, amelyek nem feleltek meg a közösség hitének, és amelyeken ma is nagyon feltűnő, a kánoni szentírási könyvektől eltérő jegyek vannak. Az egyik ilyen, hogy az apokrif evangéliumok általában nem beszélik el Jézus egész élettörténetét, nyilvános működését, szenvedését, halálát, föltámadását. Hanem egy-egy elemét emelik ki, vagy Jézusnak csak a mondásait, de azokból is csak bizonyos filozofikus mondásokat, általában rejtett, titkos tanításoknak az igényével. Nem kell azon csodálkoznunk, hogy miért éppen azok a könyvek vannak benne a kánonilag elfogadott listában, amelyek benne vannak, hiszen összehasonlítva őket a többiekkel, eltérnek tartalmi és formai jegyeikben is. Mindenesetre a Szentírást az egyház saját közössége könyvének értelmezte, mint amit a Szentlélek ajándékozott az egyháznak, de már előtte is a Teremtő ajándékozott a választott népnek. Tehát a szent könyvnek a tisztelete volt az a hitbéli alapállás, amely a keresztények között az újszövetségi könyvek sorának az elfogadását eredményezte. Éppen ezért a Szentírás forrása azoknak az ismereteknek, amelyek révén az Úristen külön is közölni akarja az emberiséggel üdvözítő, szabadító tervét és parancsait. A Bibliában Jézus személyét pedig azért tartjuk központinak, mert benne nemcsak sugalmazott üzenetek által, nemcsak a próféták szavaiban van ott, hanem egy élő ember teljes életének a gazdagságában nyilvánítja ki önmagát az Isten. Hát ezért olyan nagy ünnepünk a karácsony, mert ekkor érezzük legközelebb magunkhoz, sőt éppen a megtestesülés miatt érezzük közel magunkhoz az Istent. Így tudjuk átélni legjobban a többi emberrel való közösségünket is."

Magyar Kurír