XVI. Benedek pápa április 15. és 20. közötti amerikai apostoli útja nemcsak az amerikai katolikusoknak szól, hanem XVI. Benedek ENSZ-ben elmondandó beszéde révén minden országnak, amely ott képviselteti magát. A két fő célközönségnek a Szentatya ugyanazt az üzenetet kívánja átadni: „Krisztus a mi reményünk”.
Ezek a szavak elsősorban az Egyesült Államokban élő katolikus egyházat emlékeztetik hitünk lényegére. Krisztus a köztünk élő Isten arca – fogalmazta meg minapi videoüzenetében a Szentatya – és Őbenne teljesedhet ki mindannyiunk élete egyéni és közösségi szinten egyaránt. Mint minden pápalátogatásnak, a washingtoni és New York-i útnak is fő célja, hogy megerősítse az ottani katolikusokat hitükben, reményükben és szeretetükben.
Péter utóda külön találkozik ezért a püspökökkel és bíborosokkal Washingtonban, illetve a papokkal és a szerzetesekkel, valamint a fiatalokkal és a szeminaristákkal New Yorkban. A két metropolisz stadionjaiban pedig a hívek szélesebb közössége előtt mutat be szentmisét, megünnepelve a New York-i, a louisville-i, a philadelphiai és a bostoni egyházmegyék létrehozásának bicentenáriumát. A tematikus programok között találjuk a szokásos vallásközi, illetve ökumenikus találkozókat (az első Washingtonban, a második New Yorkban). Emellett XVI. Benedek előadást tart az amerikai katolikus egyetemen, ami a hasonló alkalmak fényében ugyancsak érdekesnek ígérkezik.
Három szimbolikus momentuma is lesz az amerikai látogatás ezen részének: a hivatalos elnöki fogadtatás a Fehér Házban, a húsvéti köszöntő a befolyásos amerikai zsidó közösségnek a New York-i zsinagógában, s végül a csendes imádság a nemzetközi terrorizmus szimbólumává lett Ground Zero emlékhelyen, a 2001-ben lerombolt ikertornyok helyén.
A pápalátogatás másik fő célja – és valódi indítéka – a megemlékezés az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 60. évfordulójáról az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a világ összes országának képviselői előtt. Elsősorban arra kívánja irányítani a figyelmet a Szentatya, hogy az emberi jogok az emberi természetben gyökereznek: ezért érvényesek mindenki számára. Másképpen megfogalmazva: azok az emberi jogok, amik az emberi természetből következnek, nem pedig akármi, amit valamely nemzetközi szervezet, akár többségi szavazással, annak jelent ki.
A világnak ma nagyobb szüksége van a keresztény reményre, mint eddig bármikor – üzeni XVI. Benedek. Arra a reményre, amit Krisztus a felebaráti szeretet parancsában foglalt össze: amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. A pápa szerint éppen ez az „aranyszabály” lehet a közös kiindulási pont minden ember, minden nép számára, hiszen mindenki egyetért vele. Ha tehát ezt veszik alapul, akkor könnyebb lesz a többi közös kérdésre is pozitív és konstruktív megoldást találni. Az ENSZ-nek pedig éppen ez a küldetése.
A nemzetközi sajtóban három kérdéssel foglalkoznak visszatérően a pápalátogatás kapcsán. Az egyik a pápa viszonyulása az amerikai elnökválasztási kampányhoz, illetve a jelöltekhez. XVI. Benedek éppen azért nem az ENSZ-közgyűlés szokásos őszi ülésszakán szólal fel, nehogy jelenléte beavatkozásnak tűnjön az elnökválasztás akkorra esedékes véghajrájában. Természetesen a pápa nem akarja támogatni egyik elnökjelölt-aspiránst sem, de nem kizárt, hogy szavaiból egyikük vagy másikuk támogatói valami hasonlót akarnak majd kiolvasni. Hiszen természetesen politikai témák is szerepelnek majd a Bush elnökkel folytatott megbeszélések napirendjén: a nemzetközi terrorizmus és a közel-keleti helyzet mellett várhatóan a vallások közéleti szerepe is, ami a tengerentúli politikai életben is heves viták tárgya.
A másik érzékeny pont az amerikai katolikus egyház tekintélyét az elmúlt években megtépázó, egyes papok által a múltban elkövetett pedofil bűncselekmények ügye. Éppen Ratzinger bíboros volt az, aki 2002-ben a kérdés határozott kezelésére szólította fel az amerikai főpásztorokat, bevezetve az ún. „zéró tolerancia” szabályát. Megdöbbenést váltottak ki szavai 2005 nagypéntekén, amikor a keresztúti elmélkedés során nyíltan utalt erre a szégyenletes helyzetre (is): „mennyi szenny van az Egyházban, és még azok között is, akiknek a papságban teljesen Őhozzá kellene tartozniuk”. Tarcisio Bertone bíboros egy interjúban a minap megelőlegezte, hogy a Szentatya nem fogja megkerülni a szexuális visszaélések tematikáját, de arról a legmegfelelőbb helyen fog szólni: az összegyűlt papság előtt.
Végül a befolyásos New York-i zsidó közösség felkeresésével XVI. Benedek baráti jobbot kíván nyújtani azoknak, akik az utóbbi időkben kritikával illették a római rítus rendkívüli formájában található, „a zsidók megtéréséért” végzett nagypénteki könyörgés szavai újraengedélyezése, majd pedig megváltoztatása miatt. A vonatkozó szentszéki álláspontot a napokban az Osservatore Romanóban Walter Kasper bíboros, a zsidó kapcsolatokért is felelős Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa elnöke fejtette ki. Eszerint a vitatott könyörgést nem úgy kell értelmezni, mint ami közvetlen térítésre szólítania fel a zsidósággal szemben. Kontextusában kell szemlélni – akárcsak magukat a sokat emlegetett zsinati dokumentumokat – és akkor világossá válik, hogy a liturgikus imában az Egyház Isten országának eljövetelét várja, amikoris a választott nép üdvössége is beteljesedik majd. A bíboros egyben arra is figyelmeztetett, hogy a párbeszédnek előfeltétele a másik fél hitének és imájának tiszteletben tartása.
XVI. Benedek nyolcadik külföldi utazása sem nélkülözi tehát a potenciálisan szenzációs témákat és eseményeket. A helyszín miatt pedig vélhetőleg még inkább a világsajtó figyelmének középpontjába kerül. Az eddigi tapasztalatok alapján biztosra vehető néhány nem túl pontos, szenzációhajhász, vagy botránykereső beszámoló is. Aki teheti, XVI. Benedek beszédeit olvassa el eredetiben mielőtt ítéletet alkot róluk.
Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír
