Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa, az evangéliumi szakaszt elemezve Jézus tanításának újdonságára hívta fel a hívek figyelmét: nem elég szolgálni a kicsinyeket, hanem el kell ismernünk saját kicsinységünket, azt, hogy szükségünk van az üdvösségre. Ez az első lépés ahhoz, hogy befogadjuk az Urat.

Törékenységünkben, életünk nehéz pillanataiban, ha kitartóan imádkozunk, még jobban megtapasztaljuk Isten közelségét, gyengédségét, gondoskodását. A jólétben gyakran megfeledkezünk kicsinységünkről, azzal ámítjuk magunkat, hogy elegendők vagyunk önmagunknak, de ez egy hamis illúzió, valójában mindnyájan kicsinyek vagyunk és szükségünk van Istenre – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Az évközi 27. vasárnap evangéliumi szakasza Jézus meglehetősen szokatlan reakciójáról számol be: felháborodik – mutatott rá beszédében a pápa. És az a legmeglepőbb, hogy felháborodását nem a farizeusok okozzák, akik próbára akarják tenni a válás jogszerűségének kérdésével, hanem tanítványai, akik azért, hogy megvédjék az emberek tolongásától, megszidnak néhány gyereket, akiket Jézushoz hoznak. Másszóval az Úr nem azok miatt háborodik fel, akik vitatkoznak vele, hanem azok miatt, akik, hogy megkíméljék a fáradozástól, eltávolítják tőle a gyermekeket. A pápa feltette a kérdést: miért teszi ezt az Úr?

A szükséget szenvedőkben megtaláljuk Istent

Emlékeztetett rá, hogy a két vasárnappal ezelőtti evangéliumi szakaszban Jézus, átölelve egy gyermeket, a kicsikkel azonosította magát: azt tanította, hogy éppen a kicsinyeket, vagyis azokat kell elsőként kiszolgálnunk (vö. Mk 9,35-37), akik másoktól függnek, akik szükséget szenvednek és nem tudják viszonozni gondoskodásunkat. Aki Istent keresi, ott megtalálja őt a kicsinyekben, a rászorulókban, nem pusztán az anyagi javakat nélkülözőkben, hanem azokban is, akiknek gondoskodásra, vigasztalásra van szükségük, mint a betegeknek, a megalázottaknak, a foglyoknak, a migránsoknak, a bebörtönzötteknek. Ő ott van közöttük. Ezért háborodik fel Jézus: minden sértést, amit egy kicsiny, egy szegény, egy védtelen ellen követnek el, Ő ellene követnek el – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Ma az Úr tovább folytatja és kiegészíti ezt a tanítást. Hozzáteszi ugyanis: ”Bizony mondom nektek, aki az Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be oda” (Mk 10,15). A pápa hangsúlyozta a tanítás újdonságát: a tanítványnak nem csak szolgálnia kell a kicsinyeket, hanem el kell ismernie, hogy ő maga is kicsi. Segíteni fog nekünk, ha elgondolkozunk rajta, hogy vajon kicsinynek ismerjük-e el magunkat Isten előtt – buzdított rá Ferenc pápa. Nélkülözhetetlen annak a tudata, hogy kicsinyek vagyunk, hogy szükségünk van az üdvösségre, ahhoz, hogy befogadjuk az Urat. Ez az első lépés, hogy megnyíljunk neki. Gyakran azonban megfeledkezünk erről. A bőségben, a jólétben az az illúziónk, hogy önellátók vagyunk, hogy elegendők vagyunk önmagunknak, nincs szükségünk Istenre. Ez egy önámítás, mert mindnyájan szükséget szenvedünk, kicsinyek vagyunk. Keresnünk kell és el kell ismernünk saját kicsinységünket és akkor megtaláljuk Jézust.

Istennel a törékenység nem akadály, hanem lehetőség

Az életben naggyá válásunk kiindulási pontja az, hogy elismerjük kicsinységünket. Ha belegondolunk, akkor látjuk, hogy nem annyira a sikerek és birtokolt dolgaink alapján növekedünk, hanem főleg a küzdelem és a törékenység pillanataiban. A szükségletekben válunk éretté. Olyankor megnyitjuk szívünket Istennek, másoknak, az élet értelmének. Nyissuk ki szemünket és vegyük észre a többieket. Nyissuk ki szemünket, amikor kicsinyek vagyunk, az élet igazi értelmére – buzdított rá Ferenc pápa. Amikor kicsinynek érezzük magunkat egy problémával, egy kereszttel, egy betegséggel szemben, amikor fáradságot és magányt érzünk, ne bátortalanodjunk el. Kezd lehullani a felületesség álarca és kezd felszínre törni radikális törékenységünk: ez közös alapunk, kincsünk, mert Istennel a törékenységek nem akadályok, hanem lehetőségek.

A pápa ezután egy szép imát javasolt, forduljunk ezekkel a szavakkal az Atyához: „Uram, tekints törékenységemre…” és ezután soroljuk fel gyengeségeinket az Úrnak. Ez egy jó magatartás az Isten előtt.

Valóban, éppen törékenységünkben fedezzük fel, hogy Isten mennyire gondoskodik rólunk – folytatta beszédét Ferenc pápa. A vasárnapi evangéliumi szakasz azt mondja, hogy Jézus nagyon gyengéd a kicsinyekkel: „ölébe vette őket és rájuk téve kezét megáldotta őket”. A bosszúságok, azok a helyzetek, amelyek felfedik törékenységünket, kiváltságos alkalmak, hogy megtapasztaljuk szeretetét. Jól tudja ezt, aki kitartóan imádkozik: a sötétség vagy a magány pillanataiban Isten irántunk való gyengédsége, úgymond még jobban megmutatkozik. Amikor kicsik vagyunk, Isten gyengédségét jobban érezzük. Ez a gyengédség békét ad, növel bennünket, mert Isten saját módja szerint közelít hozzánk, ami a közelség, az együttérzés és a gyöngédség. És amikor jelentéktelennek érezzük magunkat, vagyis kicsinek, bármilyen oknál fogva, akkor az Úr még közelebb jön, még közelebb érezzük magunkhoz. Békét ad, növekedésre ad lehetősége. Az imában az Úr magához ölel minket, mint egy apa a gyermekét. Így válunk naggyá: nem önellátásunk illúziójában, – ez senkit sem tesz naggyá – hanem annak az erejében, hogy minden reményünket az Atyába helyezzük. Pontosan úgy, mint a kis gyermekek csinálják – mondta nyomatékkal Ferenc pápa, majd a Szűzanyához intézett fohásszal zárta beszédét.

Kérjünk ma Szűz Máriától egy nagy kegyelmet, a kicsinység kegyelmét: legyünk gyermekek, akik bíznak az Atyában, bizonyosak abban, hogy Ő nem mulaszt el gondoskodni rólunk.

Forrás: Vatican News

www.katolikus.ma