Abban az időben Jézus és tanítványai miközben Jeruzsálem felé haladtak, betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.” Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”
Ezek az evangélium igéi.
Elmélkedés
Nem véletlenül került ma elénk ez az ismert evangéliumi szakasz. Konkrét üzenete van számomra, egészen személyes. Lehet, hogy Márta magatartása tükrözi életem mostani napjait ? Azét a Mártáét, aki nem képes megérteni, hogyan hallgathatja húga, Mária tétlenül az Urat, mikor gondoskodni kell a vendégek ellátásáról. Az asztali szolgálat fontosabb neki az ige szolgálatánál, amely elsősorban és mindenekelőtt odafigyelés. Nem érti, hogy Jézus először adni akar és nem kapni, hogy az üdvösség hirdetésére küldték, s a legjobbban azzal szolgálunk neki, ha hallgatjuk és megtesszük üdvözitő szavát. Márta kicsit szemrehányóan beszél Jézussal, és azt akarja, hogy Mária az ige hallgatása helyett az asztalról gondoskodjék. Túlságosan nagyra becsüli saját szolgálatát, s lebecsüli Jézus szavának hallgatását. Többre értékeli a tetteket a hallásnál.
Az imádság és áhitat szellemét szolgálja minden tevékenységem !
Jézus Krisztus evangéliuma Szent Lukács szerint