Van erre egy válasz: levettük a szemünket Krisztusról. Mint ahogyan Péter, amikor a vízen járt. Amikor levesszük Krisztusról a szemünket, elsüllyedünk.
Bill Peckman atya üzenete
Van erre egy válasz: levettük a szemünket Krisztusról. Mint ahogyan Péter, amikor a vízen járt. Amikor levesszük Krisztusról a szemünket, elsüllyedünk.
Levettük szemünket Krisztusról, amikor jó ötletnek tartottuk az Evangélium felhigítását világi bölcsességgel.
Levettük szemünket Krisztusról, amikor beengedtük a bűnt az életünkbe. Legyen az a bujaság, harag, büszkeség, kapzsiság, falánkság, irigység vagy a (szellemi vagy másmilyen) lustaság bűne – amikor teret adtunk ezeknek, akkor levettük szemünket Krisztusról.
Levettük szemünket Krisztusról, amikor azt gondoltuk, hogy jó ötlet az ilyen bűnökre még több bűnnel válaszolni. Levettük szemünket Krisztusról, amikor mások bűneire gúnnyal, bosszúállással és közönnyel válaszoltunk.
Levettük szemünket Krisztusról, amikor hagytuk, hogy a hit ne legyen egyéb, mint egy kegyes hobbi. Levettük szemünket Krisztusról, amikor úgy találtuk, hogy más dolgok inkább érdemesek időnkre és figyelmünkre.
Levettük szemünket Krisztusról, amikor elhagytuk az otthoni imádkozást, amikor az áhítatos élet az otthonokban és a plébániákon ellanyhult.
Levettük szemünket Krisztusról, amikor a szentmise elsősorban a pappal vagy a közösséggel való találkozássá vált, nem pedig elsődlegesen az Istennel való találkozást biztosítja.
Levettük szemünket Krisztusról, amikor arra redukáltuk egy katolikus tanítás érvényességét, hogy mi magunk mit gondolunk erről, mi magunk hogyan érzünk felőle. Levettük szemünket Krisztusról, amikor az kötött le bennünket túlságosan, hogy az igazság érvényességét a saját tükörképünkben keressük.
Amikor levesszük szemünket Krisztusról, elsüllyedünk. Képtelenné válunk arra, hogy az uralkodó szelek által felkorbácsolt vízen járjunk.
Levesszük szemünket Krisztusról, mert ha folyamatosan Reá szegezzük tekintetünket, akkor arra van szükség, hogy állandóan meghaljunk magunknak, hogy lelki szegénységük állandóan mélyüljön, és felismerjük, hogy szükségünk van Rá, hogy navigálni tudjunk a tengeren.
Lehet bármiféle rendtartásunk, szabályunk, törvényünk, előírásunk és effélénk, akármit csak akarunk. Ha tekintetünk nem Krisztusra szegeződik, akkor ezek alig lesznek többek holmi ideiglenes intézkedéseknél, egy tátongó sebre helyezett sebtapaszoknál.
Ha valóban reformot és megújulást akarunk, akkor annak azzal kell kezdődnie, hogy újra Krisztusra szegezzük a szemünket. Ez azt jelenti, hogy reakcióinknak és válaszainknak ebből a Krisztusra szegezett tekintetből kell fakadniuk.
Ez fog majd nekünk segíteni abban, hogy ne válaszoljunk a bűnre még több bűnnel. Vigyük inkább Krisztus gyógyító erejét a sebre, amely abból keletkezett, hogy szemünket levettük Róla.
Van erre egy válasz: levettük a szemünket Krisztusról. Mint ahogyan Péter, amikor a vízen járt. Amikor levesszük Krisztusról a szemünket, elsüllyedünk.