Szent Ferenc 1226-ban ezen a napon halt meg. Az állatok világnapját 1931 óta Szent Ferenc emléknapján, október 4-én ünnepelik.

A legenda szerint Szent Ferenc Cannarióban prédikálni kezdett a népnek, de előbb megparancsolta a fecskéknek, hogy hallgassanak, míg el nem mondja beszédét. Azok azonnal engedelmeskedtek… Továbbmenve fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak: „Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak.” Letért a mezőre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetőkhöz, mire a fákon ülők is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták végig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette őket. Amikor Szent Ferenc közöttük sétált, s csuhájával megérintette a madarakat, akkor sem repült el egyik sem.

„ Húgocskáim, madarak! Ti igen sokkal tartoztok a Teremtőnek, azért mindig és mindenütt kötelesek vagytok dicsérni őt. Mert kétszeres, sőt háromszoros ruházattal látott el benneteket; szabadságot adott nektek, oda röpülhettek, ahová akartok; Noé bárkájában megőrizte fajotokat, hogy ki ne vesszetek. Hálával tartoztok a levegőért, amelynek uraivá tett. Azután gondoljátok meg, hogy se nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik rólatok. Inni ad a folyókból és forrásokból, menedéket nyújt a hegyekben és völgyekben, helyet biztosít a fészekrakáshoz a fák lombos ágain. Azután még fonni és szőni sem tudtok, Isten ruház föl benneteket és fiókáitokat. Jótéteményeiből, amelyekkel elhalmozott, láthatjátok, mennyire szeret Teremtőtök. Őrizkedjetek tehát húgocskáim, a hálátlanság bűnétől, s azon legyetek, hogy szüntelenül áldjátok Istent.”

kép: Ferenc testvér sírja az assisi templomban.

Szent Ferenc:

NAPHIMNUSZ

Felséges Úr, mindenható s jó mindenek felett!

Tied a dicsőség, dicséret, áldás

és minden tisztelet!

Minden Téged illet, Felség, egyedül

s nincs ember, aki Téged méltón emleget.

 

Dicsérjen s áldjon, én Uram

kezednek minden alkotása,

különösen bátyánk-urunk, a Nap,

ki nappalt ád, világít és minket megvidámít.

Fényes ő és ékes ő és sugárzó roppant ragyogása

felséges arcod képmása.

 

Áldjon, én Uram, asszony-nénénk, a Hold és minden csillagok,

kiket az égre szórtál és szépek most és kedvesek és csillogók.

Áldjon, én Uram, a mi öcsénk, a Szél,

az Ég s a Lég s a Hó s a Hő s a derűs és borús idő,

kik által éltetsz mindent, ami él.

Áldjon, én Uram, húgunk, a Víz,

oly tiszta, hasznos, jóleső, alázatos és kedves ő.

 

Áldjon, Uram, mi Földanya-nénénk,

ki tart és táplál minket, hogy megélnénk,

ki füvet hajt és gyümölcsöt terem és sok színes virággal élénk.

 

Áldjon, én Uram,

minden ember, kit háborúság, baj, gyötrelem ért,

de tűr és megbocsát szerelmedért.

Boldogok, kik mindent békén viselnek,

Te nyújtasz nekik, Felség, egykoron babért.

 

Áldjon, én Uram,

mi nővérünk, a testi Halál,

ki minden élő embert megtalál.

Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,

boldogok, akik szentséges akaratodhoz igazodnak,

nem tesz kárt bennük második halál.

 

Dicsérjétek s áldjátok az Urat,

s adjatok hálát Neki,

s roppant alázattal szolgáljatok Neki!

(Dsida Jenő fordítása)