Szent Antal a segítő szent. Sokan kérik segítségét, rajta keresztül sokat segítenek a szegényeken adományaikkal. Minden prédikáció erősít abban, hogy őrizzük hitünket, és segítsünk másokat a jézusi úton.

Rövid életrajz a zsolozsmáskönyvből:

A portugáliai Lisszabonban született a XII. század vége felé. Előbb az Ágoston-rendi kanonokok közé lépett be, majd pappá szentelése után a ferencesekhez ment át, hogy Afrika népei között hirdesse az evangéliumot. Franciaországban és Itáliában vándorprédikátorként gyümölcsözően tevékenykedett, sok eretneket megtérített, és rendjében elsőként tanította hittudományra a testvéreket. Tudománytól és kedvességtől átjárt beszédeket írt. Páduában halt meg 1231. június 13-án.

forrás: Rieth József: Szentjeink ( Pázmány Péter e-könyvtár)

PÁDUAI SZENT ANTAL 1195-ben született Lisszabonban, Portugália fővárosában. A Ferdinánd nevet kapta a keresztségben. Apja előkelő lovag volt, anyja pedig igen jámbor nő. Iskoláit a helyi káptalani iskolában kezdte meg, koraérett, világoseszű és erősakaratú volt. Mint ifjú diadalmasan uralkodott minden szenvedélyén. 15 évesen már ágoston-rendi kanonok, majd pappá szentelése után ferences szerzetes lett.

1220 nyarán ugyanis Marokkóból Koimbrába hozták öt ferences vértanú földi maradványait. A látvány indította őt a szegénységre, és ébresztette fel vágyát a mártíromság iránt. Afrikában szeretett volna misszionárius lenni. Remete Szent Antal nevét vette fel. Tudatosan elnyomta tudományos ambícióit is, pedig nagyon ismerte a Szentírást, ezt a tudását azonban évekig titkolta. Afrikába indult, de betegen szállt partra.

Kissé felerősödve haza akart térni, ám egy vihar Szicilia partjára sodorta. Itt értesült rendje 1221-es egyetemes káptalanjáról, így Assisibe indult. Innen remeteségbe vezényelték. Tanultságát alázatosságból most is sikerült eltitkolnia. Amikor parancsra helyettesítenie kellett egy szónokot, a rögtönzött szentbeszéd mindenkit ámulatba ejtett. Tudatlannak nézték eddig, de most tanújelét adta nagy, alapos és széleskörű ismereteinek, csodás hatású szónoki képességének.

Franciaországban és Itáliában volt vándorprédikátor. Az eretnekek térítésében nagyon eredményes volt. Elsőként tanította rendjében rendtársait hittudományra. Még a romagnai rendtartomány főnökségét is rábízták. Pár év után sikerült ettől a megbízatástól megszabadulnia. Ettől kezdve Páduában apostolkodott egészen haláláig. Tömegek hallgatták, főpapok, kereskedők, még álruhás banditák is, főképp azonban az egyszerű emberek. Antal mindenkit szeretett, a gazdagok iránt részvéttel volt, a szegényekért azonban minden lehetőt megpróbált.

Elhasznált szervezete, szívbaja idő előtt elnyűtte, a kényszerű pihenés sem használt, érezte halála közeledtét. Páduában szeretett volna meghalni, menni már nem tudott, a sietség miatt az utolsó útszakaszt egy rozzant taligán tette meg. 1231. június 13-án, fiatalon, 36 évesen halt meg Pádua elővárosában, Szent Klára leányainak Arcella nevű kolostorában. A Páduai Maria Maggiore-templomban temették el. Már életében szentként ("Il Santo") tisztelték. IX. Gergely pápa már 1232 májusában szentté avatta. 1263-ban átvitték az ő tiszteletére emelt hatalmas bazilikába. Ekkor felnyitották koporsóját, és testét elporladva, de nyelvét épségben találták. 1946. január 16-án XII. Piusz pápa Szent Antalt egyháztanítóvá tette.

IV. Béla 1253-as házioltára (a diptichon) az Árpád-ház szentjei közt együtt ábrázolja Szent Ferencet és Szent Antalt, mivel a király testvére, Erzsébet szinte egyszerre lett szentté avatva Ferenccel és Antallal. XIII. Leó pápa Szent Antalt a világ szentjének nevezte. 1946-ban XII. Piusz pápa az egyházdoktorok közé iktatta.

Temetése napját, a keddi napot tisztelői azóta is Szent Antal tiszteletére szentelik. A koldusok pártfogója, de közbenjárását szokás kérni elveszett tárgyak megtalálásáért és mindennapi bajokban is. Az utasok, szobrászok, agyagmunkások és porcelánkészítők védőszentje.

Példája:

Tehetségedet használd Isten nagyobb dicsőségére.

katolikusradio.ro

Paduai Szent Antal a halaknak prédikál

Az áldott Krisztus, hogy bizonyságot tegyen hűséges szolgájának, Szent Antalnak életszentségéről, továbbá, hogy megmutassa, milyen áhítattal kell az ő prédikációját és tanításait hallgatni, egy alkalommal az oktalan állatok, mégpedig a halak által rótta meg a hitetlen eretnekek konokságát, mint ahogy régen, az ószövetségi Szentírásban a szamár szája által szégyenítette meg Bálán tudatlanságát.

Az idő tájt Szent Antal Riminiben tartózkodott. Mivel a város tele volt eretnekekkel, már jó néhány napja prédikált nekik, s vitázott velük Krisztus tanításáról és a Szentírásról, hogy visszavezesse őket a hit világosságára és az igazság útjára. Az eretnekek azonban csak nem hajlottak szavára, sőt keményszívűségükben és megátalkodottságukban meg sem akarták hallgatni őt. Ezért egyik nap Szent Antal Isten sugallatára a tengerpartra ment, és megállva ott, ahol a folyó a tengerbe ömlik, mintha szentbeszédet kezdene, Isten nevében így szólt a halakhoz: – Tengernek és folyónak halai, halljátok Isten szavát, minthogy a hitetlen eretnekek elfordítják tőle fülüket! – S ahogy ezt kimondta, a kisebb nagyobb halaknak akkora sokasága úszott a part felé, hogy sem a tengerben, sem a folyóban soha nem lehetett látni őket ilyen tömegben. Valamennyi kidugta fejét a vízből, és szép rendben Szent Antal felé fordult, mégpedig úgy, hogy elől a part közelében az apróbb halacskák, mögöttük a közepes nagyságúak és beljebb, ahol már mélyebb volt a víz, a nagy halak sorakoztak föl. Miután elhelyezkedtek, Szent Antal ünnepélyesen prédikálni kezdett nekik:

- Testvéreim, kedves halak! Ti igen nagy hálával tartoztok a Teremtőnek, aki ilyen nemes elemet rendelt számotokra lakóhelyül. Tetszésetekre bízta, hogy az édes vagy a sós vizet választjátok, biztos menedékhelyekről gondoskodott, ahol meghúzhatjátok magatokat a viharok elől. Ő adta nektek a tiszta és átlátszó italt, valamint az eledelt, amellyel táplálkoztok. Amikor megteremtett benneteket nagylelkű és jóságos Alkotótok, meghagyta, hogy növekedjetek és szaporodjatok, és rátok adta áldását. A vízözön idején pedig, amikor a többi állat elpusztult, egyedül titeket óvott meg a veszedelemtől. Ezenfelül még uszonyokkal is ellátott benneteket, hogy közlekedhessetek, amerre tetszik. Isten rendeléséből ti menthettétek meg Jónás prófétát, hogy három nap múlva épen és egészségesen partra tegyétek. Ti szolgáltattátok a mi Urunk Jézus Krisztusnak az adópénzt, amit szegénysége miatt nem tudott volna megfizetni. Ti voltatok az örök királynak, Jézus Krisztusnak eledele halála előtt és csodálatos módon föltámadása után is. Mindezekért dicsérni és áldani tartoztok a jó Istent, aki sokkal több jótéteménnyel halmozott el benneteket, mint a többi teremtményt.

Szent Antal buzdító beszédére a halak tátogatni kezdték szájukat, és mozgatni fejüket, és a tiszteletadás egyéb jeleivel, ahogyan csak tőlük tellett, dicsérni kezdték Istent. Amikor Szent Antal látta, milyen igyekezettel fejezik ki hódolatukat a Teremtő Isten iránt, szíve örömmel telt el, és fölkiáltott: – Áldott legyen az örök Isten, aki megmutatta, hogy jobban figyelmeznek szavára az oktalan állatok, mint a hitetlen emberek. – Minél tovább prédikált, annál jobban növekedett a halak sokasága, s egy sem mozdult el helyéről. A csoda hírére özönleni kezdett a város népe, közéjük vegyülve az említett eretnekek is. Ezek a bámulatos és nyilvánvaló csoda láttára megtörtek, odaborultak Szent Antal lábaihoz, úgy hallgatták beszédét. Akkor Szent Antal a katolikus vallásról kezdett prédikálni, s oly magasztosan szólt róla, hogy az eretnekeket megtérítette, és visszavezette a hit igaz forrásához, Krisztushoz, a hívőket pedig nagy vigasztalásukra megerősítette hitükben. Miután befejezte beszédét, Isten áldásával elbocsátotta a halakat, s a halak vidáman fickándozva, az emberek meg szívükben örvendezve távoztak. Ezután Szent Antal még egy darabig Riminiben maradt, és prédikációi dúsan gyümölcsöztek a lelkekben.

Krisztus dicséretére. Amen.
(Részlet a Fioretti cimű könyvből)