Kedves Testvérek!

Megdöbbenve hallottam minap a sajtóban, hogy az elmúlt évben ismétcsak megint alacsonyabb lett a népszaporulat az előző évekéhez képest. Vagyis többen haltak meg jóval, mint amennyien születtek. Megdöbbentő statisztika, melynek hallatán az ember óhatatlanul a magyarság kipusztulására gondol, mivel ez már évek ót így megy, s most az idén ebben is "rekordot döntöttünk".

 

 

 

 

 

 

 

 

De még inkább megdöbbentet az, hogy a kommentár a nők gyermekvállalási kedvéről kezdet el beszélni - mintha egyedül a nők dolga volna a gyermek vállalása és felnevelése, mintha nem is létezne már olyan dolog a magyar társadalomban, hogy család.

Ez a helyzetkép, melyet a rádió bemondója ismertetett és ahogyan kommentálta már a magyar családok tragédiája. Sok család nem vállal gyereket, legfeljebb egyet, mert az olyan sokba kerül, azt fölnevelni, iskoláztatni. Úgy gondolkodnak sokan a gyermek felől, mint egy olyan dologról, mely ha akarom hozzátartozik az élethez, ha akarom nem. Megfeledkezik ez a szemlélet arról, hogy a gyermek egy ember, egy teljes értékű ember, melynek jogai vannak. Mindenekelőtt az élethez van joga, ha megfogant. S ha megszületik, akkor joga van, hogy családba szülessék, hogy legyen apja, anyja - esetleg még testvére is. Ezért nem lehet a nők gyermekvállalásáról beszélni, mert a gyermek alapvető és elidegeníthetetlen joga, hogy családban szülessék meg.

A gyermekprobléma csak egy a sok közül, ami a családokat érinti, hogy a már szinte az unalomig hangoztatott válásról ne is beszéljünk.

Ezzel a Magyarországon és szinte az egész világon tapasztalható általános tévedéssel szemben az Egyház minden évben elénk állítja az igazi család példáját a Szent Család ünnepén, melyet mai is megünnepel az Anyaszentegyház. Elénk állítja Szűz Mária, Szent József és természetesen a Jézusból álló kicsiny meghitt családot.

No persze könnyen azt lehet mondani, hogy könnyű volt nekik, mert ebben a családban élt és nevelkedett Jézus az Isten Fia és Isten eleve megóvta minden bajtól.

Erre azt kell válaszolnom, hogy nem volt könnyű nekik. Azért, mert ebben a családban élt Jézus, az élő Isten Fia, azért még nem volt problémamentes, nem volt gondoktól, szenvedésektől mentes a Szent Család élete. Nem élt a Szent Család egy isteni üvegbúra alatt. Nézzük csak meg a Szentírás tanúságát!

Már József és Mária jegyessége nem volt problémamentes. József el akarja bocsátani Máriát, mert nem tudja, hogy a gyermeke a Szentlélektől van. Az angyal figyelmezteti Józsefet álmában, hogy ne tegye ezt. A félreértés, a meg nem értés Mária és József között hányszor megismétlődött már a történelem folyamán a jegyesek között.

Újabb gond a Szent Család életében: pontosan Jézus születése előtt Betlehembe kell menniük a népszámlálás miatt, pedig Názáretben mindent előkészítettek már Jézus születésére. S Betlehemben egy istállóban születik meg Jézus. Amikor a bölcsek jönnek látogatni az újszülött királyt, akkor azt olvashatjuk a Szentírásban, hogy bementek a házba. Nem istállóról van már szó, mert József minden bizonnyal megteremtette megélhetésük alapjait Betlehemben és fedelet teremtett a Szent Család feje fölé. És ezt az épp kialakult otthonukat ismét menekülve kell maguk mögött hagyni a haragvó Heródes miatt. Hány, meg hány család kényszerült a történelem során, de még akár a jelenlévők között is futva elhagyni otthonát, s csak a legszükségesebbet vihette magával. Hányszor megismétlődik még ez a jelenet ma is a háborúk sújtotta vidékeken.

Aztán olvashatjuk a Szentírásban a 12 éves Jézus történetét, aki elkezdi járni a maga útját, ott marad a Templomban szülei tudta nélkül, s csak három nap múlva találnak rá. S anyja kérdésére azt a meglepő és érthetetlen választ adja: "Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" Hányszor megismétlődik ez a jelenet a családjainkban, mikor a gyermekek felnövekedve kezdik a maguk útját járni, ami a szülők számára sokszor oly érthetetlen.

Ezek az idézett részek a Szentírásból, csak néhány villanásra idézik fel a Szent Család rejtett életét, de ezekből biztos: ugyanazok a váltsághelyzetek alakultak ki a názáreti Szent Családban, mint a mai családoknál. Akkor miért bukik bele oly sok család ma ezekbe a problémákba, válsághelyzetekbe és miért sikerült ez a Szent Családnak?

Persze erre lehetne azt válaszolni, hogy a Szent Családot számtalanszor megsegítette a csoda az angyal megjelenésével, amikor tisztázta József előtt, hogy Mária gyermeke a Szentlélektől van, amikor figyelmeztette Józsefet, hogy meneküljön Egyiptomba, amit a mai evangéliumban is hallottunk és még sorolhatnám tovább.

Ez igaz, hogy az angyal figyelmezteti őket, de ezt ne képzeljük el, valami hallatlan látványos formában. Hiszen már a hittanosok is megtanulták, hogy az angyaloknak nincs testük, ők csak lélekből vannak. Tehát ők értelmünkön keresztül hatnak ránk, a lélek csendjében, az imádság csendjében. Ez a kulcsa annak, hogy a Szent Család átvészelte a válsághelyzeteket: szüntelen megvolt az imádság életükben. Imádkoztak egyénileg és közösen is. Józsefről olvassuk: "Igaz ember volt". Ez a kor nyelvén azt jelentette, hogy imádságos.

Ez az ami hiányzik a mai családok életéből: a családi imádság - egyénileg és közösen. Szüntelen zajban élünk - kívül és belül -, nincs csend, amikor egymással beszélgethetnénk, amikor imádkozhatnánk, s a csöndben meghallanánk a lélek fülével Isten akaratát, mely számunkra mindig a legjobbat akarja. Inkább Isten jótanácsáról kellene beszélni, mint akaratáról.

Ehelyett menekülünk a csendtől, menekülünk attól, hogy szembenézzünk a problémákkal, hogy megbeszéljük azokat, azt képzelvén, hogy majd maguktól megoldódnak. Állandóan valami szolgáltatja a háttérzajt otthonunkban. vagy a tévé vagy a rádió szól, csakhogy ne legyen csend. Figyeljük meg, hogy egy mai család otthonában a nappaliban, vagy a leginkább használt szobában mi van a középpontban a bútorok között: a televízió. Az ágy a székek, a fotelek mind mind feléje irányulnak, hogy csak belehuppanjon az ember az egyikbe, s máris élvezhesse az adást. Valahogy úgy vannak elrendezve a bútorok a tévé körül, mint ahogyan a templomban a padok az oltár felé irányulnak. Ez is mutatja: családunk szentélyében nem az Isten, hanem a tévé van a középpontban. S a család életében a nap csúcspontja, mikor leülnek a tévé elé megnézni egy filmet, mely alatt nem lehet beszélgetni, mert akkor az zavarja a máikat.

Félreértés ne essék: nem a tévé ellen vagyok, csak az ellen, hogy a családok életében ez van a középpontban. Nem pedig az, mikor a család leül pár percre közösen imádkozni...

Sok házasságot a templomban kötnek meg, de sokszor csak pusztán a ceremóniát keresik benne, vagy a szokásoknak akarnak eleget tenni. Megfeledkeznek a házastársak, hogy a templomi esküvő azt jelenti, hogy a házasság szentség: olyan szentség mint a szentmise, vagy a gyónás. És a szentségben egy harmadik valakivel találkozik férj és feleség: Jézus Krisztussal, aki segíteni akar rajtuk - ha engedik -, nem pedig közéjük akar állni. De hogy Krisztus segítségét észrevegyék a házasok, vagy egyáltalán észrevegyék azt, hogy velük van Jézus, aki segíteni akar, ahhoz le kell ülni és imádkozni. egyénileg és közösen.

Tudom, hogy a jelenlévők többsége nagyszülő, akik úgy érezhetik, hogy ezek nem nekik szólnak. De igen azoknak, akik férj feleség együtt viselik idős koruk terheit éltük alkonyán. Azoknak akiknek gyermekeik, unokáik vannak. A legtöbb amit tehetnek értük a szüntelen imádság. Többet ér ez minden erőszakos rábeszélésnél, még ha arról is van szó, hogy arra próbáljuk meg rábeszélni őket, hogy jöjjenek el a templomba.

És mit tehettek ti gyerekek a családért, a családotokért? Imádkozzatok ti is szüleitekért, azért, hogy mindjobban szeressék egymást és így titeket is. Mondjátok el nekik bátran: "Apu, anyu, imádkozom értetek", és ezzel is nagyon sokat tudtok segíteni nekik. Imádkozzatok azért is, hogy ti is mind jobban tudjátok őket szeretni. Ebben legyen példátok a gyermek Jézus, aki minden bizonnyal sokat imádkozott Máriáért és Józsefért, és szeretetét azzal mutatta ki irántuk, hogy engedelmes volt.

Amen.

www.katolikus.hu

Keresztény értékek a családban (Lk 2,22-40)

a) Minden vallásban, társadalomban találhatók olyan szertartások, amelyek a gyermek születéséhez kapcsolódnak. Ez alól Izrael sem volt kivétel. Bár Lukács a gyermekségtörténet elbeszélésében összekapcsol két szertartást, amelyek a gyermek születésével voltak összefüggésben, és csak a tisztulásról beszél (22.v.), az elsőszülött bemutatása, vagy megszentelésének szertartása és az anya tisztulása két különböző szertartás volt. Az evangélista nem egyszerűen leírja a választott népénél található szertartásokat, amelyek a gyermek születéséhez kapcsolódtak, hanem Jézus messiási mivoltát és célját is hirdetni akarja. Mária és József tettében, Simeon énekében, és Anna tanúságtételében Lukács célja világosan megvalósult.

b) Általában nem volt előírás, hogy a gyermeket elvigyék a templomba, azonban Lukács céljának nagyon megfelelt Mária és József cselekedete, mert a kis Jézus bemutatása és Istennek szentelése így Sámuel prófétára emlékeztetett, akit ugyancsak Istennek ajánlottak szülei. Mind a két gyermek az Úr szolgálatában is maradt. (1Sámuel 1,11, vö.22-28) Lukács nem említi meg a gyermek kiváltásának árát Isten szolgálatából, de bemutatja a 12 éves Jézust a templomban, amikor Atyjának dolgai foglalják le. Lukács szándéka tehát világos, ha ez burkoltan jut is kifejezésre. Jézust úgy mutatja be, aki az Atyához tartozik, és mindig őt szolgálja. Lukács Malachiás jövendölésére is gondolhatott, amikor beszámol a kis Jézus templomba való bemutatásáról. "Csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek."(Mal 3,1) Dániel könyve pedig arról jövendöl, hogy a Messiás 70 évhét múlva (490 év) lesz az Úrnak szentelve a templomban. (Dán 9,21-24) Simeon személyében Izajás jövendölése teljesül. Őt Lukács úgy mutatja be, mint aki várja Izrael vigasztalását, azt a vigasztalást, amelyet Izajás szerint ( Iz 40,1; 49,13;51,12) a Messiás fog hozni népének. Most Simeon úgy fogadja a kis Jézust, mint népének vigaszát. A Szentlélek kiáradásáról is háromszor emlékezik meg, amely ugyancsak a messiási idők kísérője a próféták szerint. (Joel 3). Simeon éneke hitéről tanúskodik, aki hirdeti Isten üdvözítő tetteit. Anna prófétaasszony ugyancsak azt hirdeti, hogy Jézusban eljött Izrael népének vigasztalója.

c)A Szent Család otthonában jelen vannak a választott nép vallási törvényei. Bár tudják, Gyermekük a Messiás, akit a nép vágyakozó szívvel várt, ezeket a vallási előírásokat nem akarják megszegni. Különösen tanulságos, hogy a kis Jézust bemutatják Istennek és neki szentelik. A keresztény szülő tudja, hogy megszületett gyermekük Isten ajándéka. Csak úgy tekintik sajátjuknak, hogy tudják, Istennek köszönhetik. Isten úgy bízza a szülőkre gyermeküket, hogy emlékezteti őket, gyermekük is meghívott az örök életre. Ennek a tudatnak kell alakítania nevelését, amely a kis gyermek számára elsősorban a vallásos családi környezet jelenlétét jelenti. A vasárnapok, az egyházi év nagy ünnepei, karácsony, húsvét, pünkösd, ünnepek a keresztény családban is. Nem hiányozhatnak a közös imádságok, a szentírás, elsősorban az evangéliumok rendszeres olvasása sem. A kis gyermek érzelmi élete, lassan alakuló értéktudata így hangolódik fokozatosan a vallásos életre. A szülők figyelnek arra is, hogy amikor már jelentkeznek a gyermekben az igények, hogy meg is értse, amit hittel gyakorol, akkor lehetőség szerint ezeknek az igényeknek is igyekeznek megfelelni. Mindezt annak tudatában teszik a szülők, hogy tudják: gyermekük igazi boldogsága akkor valósul meg, ha élete Isten irányítása mellett alakul, és az örök élet boldogságában ér célba.

Karácsony örömét megélni a család közösségében.

Karácsony öröme él szívünkben. "Fel nagy örömre …" énekeltük az ünnepen. Az öröm akkor teljes, ha megosztható, ha közös az öröm, ha együtt tapasztalhatjuk meg az örömöket.

A közös öröm közösséget formál. Isten közösségbe alkotta az embert. A legegyszerűbb, és mégis sokszor a legnehezebb közösség a család. Ezért áll előttünk karácsonykor példaképül a Szent Család.

A család közös utat jelent. Együtt haladunk akkor is, ha a családban ki-ki végzi a maga dolgát. A vér szerinti család a legszorosabb kötelék. Biztos védelem, biztonság, otthon.

Tágabb értelemben is beszélünk családról. Egy-egy közösség, amely bensőséges kapcsolatot ápol, amely közös úton jár.

Az egyházközség is ilyen család. közös az utunk, közös a feladatunk, felelősek vagyunk egymásért.

Fülöp Ákos plébános