Hogyan látja Ázsia a Nyugatot? Miért emelkedik fel Ázsia? Miért van szükség új globális rendre? Mi a baj Európával?

 

 

 

 

 

 

Szerzőnk - Szingapúr első számú diplomatája, egyetemi professzor, akit a világ száz szellemi vezetője közé választottak - szerint vége a hidegháború utáni kor globális rendjének, amikor a Nyugat határozta meg a világ sorsát. Új globális rendre van szükség, mert 2050-re a világ négy legerősebb hatalma közül már három ázsiai lesz: Kína, India és Japán. Három forgatókönyvet vázol: a Kelet békés modernizációját, a Nyugat bezárkózását és a Nyugat végső győzelmét. Az első esetben az USA és az EU megértik, hogy Ázsia felemelkedésével csak viszonylagos mértékben veszítenek, és még évtizedekig a nyugati civilizáció marad a globális vezető hatalom.

A második esetben az USA követi az Európai Uniót, és erődbe zárja magát. Ez már az EU esetében is óriási hiba, mert nem oldja meg a közeljövő problémáit, miközben ezt könnyedén megtehetné. Oroszország kétszer tette tönkre magát a XX. században: a kommunizmus és a Jelcin által választott átmenet volt a két csapás. Jelcin elhitte a Nyugatnak, hogy először kell demokratizálni, és utána jöhet a piacgazdaság, miközben Kína tudta, hogy fordított a sorrend. 1989 és 1998 között gazdasági teljesítményének 45 százalékát veszítette el Oroszország, míg Kínáé tíz százalékkal nő évente. Az EU Észak-Afrikával sem tud mit kezdeni, és ahogy a Balkánt elszúrta, úgy kezeli ma félre Törökországot. Addig nincs baj, amíg az Egyesült Államok nem követi Európát, és nem zárja magát erődbe, de Amerika is változik. Végül, ha a Nyugat a politikai és katonai összeütközést választja, győzhet, de ezzel mindenki veszítene.

Ázsia mai sikere Japán sikeres modernizációjával indult, majd jött a négy kistigris - Dél-Korea, Tajvan, Hongkong és Szingapúr. Most Kína tör előre, majd India veszi át a stafétabotot. Ázsia modernizációja azon alapul, hogy átvette a Nyugat kétszáz éves sikerének receptjét. A szabad piacgazdaság teret nyitott Ázsia szorgalmának és tehetségének, a tudomány és technológia eszközt adott a kezébe, az érdem szerinti előrejutás jutalmazta a teljesítményt, a pragmatizmus megóvott a hibáktól, a béke jót tett a gazdaságnak, a jog alkalmazása biztonságot hozott, és a jó oktatás adta a fűtőanyagot. Kína ezt a receptet követi, és két lépésben éri be a Nyugatot. Először iparosít és fejleszti a városokat: 2015-re eléri a Nyugat 1960-as szintjét, majd áttér a tudásra és információra alapozott gazdaságra, és 2050-re második globális hatalommá válik. Mao társadalmi forradalmat hajtott végre, Teng gazdaságit. Teng politikai végrendeletének mind a hét pontját ma is követi a kínai vezetés: figyelj és elemezz, türelmes legyél a változással, védd a helyzeted, rejtsd el a képességeidet, ne vegyenek észre, soha ne vezess, és legyél egyre jobb. Kína követi a Nyugat felemelkedésének útját: ennek jegyében fokozatosan átvesz három alapelvet, továbbá a pragmatizmust és a szövetségépítést. A három alapelv a következő: demokrácia, jogállam, társadalmi igazságosság. Egyik sem lehet addig nyugati szinten, amíg a kínai kommunista párt a jog felett áll, de a mai kínai vezetők szinte észrevétlenül demokratizálnak: lesz még többpárti demokrácia Kínában. Partnereket keresnek Ázsiában, Dél-Amerikában és Afrikában egyaránt: nem ideológia, hanem pragmatizmus vezeti szövetségeiket, ami éles ellentétben áll a demokráciát sulykoló nyugati fellépéssel.

Korábban igaz volt a mondás: "Kína zárt társadalom, nyílt elmével, India nyílt társadalom, zárt elmével." India a kilencvenes évek óta változik. Ma már a fiatal tehetségek kimeríthetetlen tárháza, a világ legnépesebb demokráciája: India jön Kína után.

Ázsia harmadik nagy meglepetése az iszlám felemelkedése lesz. Ma másfél milliárd muzulmán él a világban, de csak hatoda arab, az iszlám civilizáció népességének döntő többsége ázsiai. A Nyugat az emberiség 12 százalékával már nem vezetheti a maradék 88 százalékot: jön Ázsia.

Heti Válasz