Szeptember 1-jén megnyílt a cigány pasztoráció VI. világkongresszusa a németországi Freisingben. Az Elvándorlók és Úton levők Pápai Tanácsa és a német püspöki konferencia által szervezett, szeptember 4-ig tartó tanácskozás témája: „A cigány fiatalok az egyházban és a társadalomban”.
Megnyitó beszédében Renato Martino bíboros, a pápai tanács elnöke, megállapította, hogy a diszkrimináció és a közöny helyzetei láttán, amelyeknek a cigányok az áldozatai, az egyház nem maradhat közömbös. Az egyház tehát felszólít minden embert, de elsősorban a keresztényeket, hogy vállalják fel saját felelősségüket a társadalom szolgálata és politikai elkötelezettségük terén annak érdekében, hogy biztosítsák minden ember méltóságát és jogait. Ez a feladat mindenekelőtt a kormányokra és a nemzetközi szervezetekre hárul. A kormányok biztosítsanak támogatást az oktatási intézményeknek és a cigány szervezeteknek, hogy a polgári együttélés szabályainak megfelelő kiegyensúlyozott és felelős személyeket neveljenek.
Martino bíboros a médiához fordulva annak a kívánságának adott hangot, hogy adjon valós képet a társadalomnak a cigány kisebbségről. Ez segíthet kiirtani az előítéleteket és a kirekesztést az emberek szívéből és a gondolkodásából.
Agostino Marchetto érsek, a pápai tanács titkára, felszólalásában a cigány fiatalokról beszélt, akik erőforrást jelentenek az egyház és a társadalom számára. Sokuk nehezen jut hozzá a társadalombiztosításhoz, az egészségügyi ellátáshoz, az otthonhoz, a köz- és az igazságszolgáltatáshoz. Az érsek kiemelte a megfelelő oktatás és a méltó munka fontosságát a cigány fiatalok társadalmi integrációjának folyamatában.
A cigányoknak szüksége van egy szeretetközösségben élő egyházra, amely képes megoldani azokat a nehézségeket, amelyeket a nagypolitikának nem sikerül. Marchetto érsek elsődleges hangsúlyt fektetett a cigányok ifjúság pasztorációjára és számos javaslatot tett a befogadás kultúrájának elősegítésére. Ezek között kiemelte, hogy ad hoc egyházi központokat kell nagyobb számban létrehozni, elő kell mozdítani a kulturális csere tevékenységeket a cigány fiatalok között. Annak a kívánságának adott továbbá hangot, hogy alakítsanak egyházi és állami hatóságokból álló vegyes-bizottságokat a problémák megvitatására és akciótervek kidolgozására. Végül azzal a kéréssel fordult a humanitárius szervezetekhez és a Caritas-hoz, hogy különítsenek el mikro-hitelkeretet családok és közösségek részére, amelyeket a kisebbségek támogatására használhatnak fel.
