Kedves olvasók az utobbi írásaimban talán észrevehetően azt próbáltam megerősíteni, hogy az igazi szeretetből fakadó mosolynak, érintésnek, milyen hatalmas ereje és szerepe van.
Gondolom, hogy már sokan önök közül neki is fogtak az olvasottak begyakorlására. Mindig mondom, hogy a gyakorlat teszi a mestert, érdemes kipróbálni.
Igen ám amint mondottam, hogy a mosoly, az érintés gyökere a szeretet. Mindezen dolgok, ha szeretetből fakadnak, akkor olyan csodálatos csirát hoznak létre, amelyek egészséges gyümölcsöt teremnek. Ezt a gyümölcsöt soha ragya, külső rossz erő el nem pusztítja, mivel gyökere erős, és gyümölcse védett minden gonosztól miden rossztól, romboló hatástól. Talán megtörténhet az, hogy a gyümölcs, rossz gyümölcs mellé kerűl és a jót meggyengíti, amely késöbb rothadásnak indul. Ilyen a gonosz is az ártatlan lelket megkísérti, és hozzá hasonlóvá formálja. Ott van a „de” a gyökér sértetlen marad, még mindig ott áll türelmesen a szeretet gyökere, amely nem vész el, még mindig ott várakozik az ujabb kibontakozásra, hogy valaki egy kis reményvizzel locsolja le, hogy újra kicsirázhasson. A remény vize életet ajándékoz szenvedő gyökerünknek. Feltehetö a kérdés, hogy nevezzük azt a kutat, amely reményt add számunkra? A reményvíz kútja nem más, mint a hit. A hit kutja, amely reményvizzel szolgál a szomjuzónak, a betegnek, rászorulónak, a csüggedtnek, reményveszetnek. A kut csupán akkor tölti tele medrét, reményvizzel, ha mélyre van ásva. Minél mélyebb annál tisztább és jobb vizzel szolgál. Minél mélyebb az Istenben vetett hitünk, reményünk annál nagyobb és vágyunk pedig ettöl függően teljesedik.
Csecsemőkorunk óta hiszünk. Hisszük azt, hogy ha sírunk, akkor jön édesanyánk, és megvígasztal. Hisszük azt, hogy ha betegek vagyunk, akkor édesanyánk meggyógyít. Hisszük azt, hogy ha a megyfa törzsét elengedem, és megbotlom, édesanyám kifog és átölel. Képzeljük el azt, hogy e kisgyermeknek mekkora a hite, még mit sem tud a világról, csak annyit, hogy neki van édesanyja, teljes lelkével hissz benne és rábizza életét. Ilyenek vagyunk mi is felnőttek, mondhatnám azt, hogy így kéne mi is éljünk. Higgyünk az Úrban, mint a csecsemő édesanyjába. Hiszen ö pont úgy gondoskodik rollunk, mint egy szülő, hiszen Isten gyermekei vagyunk.
Nagyon fontos kedves olvasók a hit, hinni abban, amit meg szeretnék tenni, hinni abban, hogy sikerül. Ha életünk folyamán jóra törekedünk, akkor higgyük azt, hogy sikerülni fog, mert ha nem hiszel benne, akkor talán kárba vész az eddigi munkád. Az erős hit, lehetetlennek tűnő dolgokat is felszínre hoz, és valósággá teszi.
A pszichológusok különlegesen kiemelik a „hit” szót. Azt feltételezik, hogy valamiben vetett hit olyan erővel tölt fel, amely képes valósággá varázsolni. Ha hiszem azt, hogy a ceruzát egy ujütéssel eltöröm az el is fog törni. Próbáljuk csak ki, mert működni fog, tegyük próbára a hitünket. Higgyünk abban, hogy mi egészségesek vagyunk, mivel fizikai testünk képes pozítiv erőket felhasználni a gyógyításra. Ha nagy a hited meg tudsz gyógyulni. Csupán mondogasd magadban, hogy én ép és egészséges vagyok, szerveim jó müködő képesek én jol vagyok. Higgyék kedves olvasók, hogy ez műkődik. Azt teszi a szervezetünk velünk, amit akarunk, amit hiszünk. Számtalan olyan példát tudnék felsorolni, ami bebizonyítja, hogy igaz. Olykor az orvosok is tévednek, és ezért rossz diagnózist állítanak elő. Ha ez nem is igaz az ember elhiszi elszomorkodik, oly annyira, hogy a szervezete képes azt a betegséget előállítani. Érdekes de való, azért szoktuk mondogatni, hogy az ember, amitől fél, az bekövetkezik. Miért? Azért, mert folyton rá gondolunk, szervezetünk befogadja, idegrendszerünk kialakítja és megtörtént, ami véletlennek tűnik, pedig nem véletlen. Szervezetünk olyan, mint egy kívánság kosár. Ha azt akkarom, hogy beteg legyek beteg leszek, ha hiszem azt, hogy én egészséges vagyok, akkor az is leszek. Minden a hit kérdése. Miért ne ruháznánk fel testünket pozítiv gondolatokkal? Hiszen nincs semmi veszteni valónk. Mit érünk a panaszkodásokkal? Azzal nem vonzuk közelebb a társunkat, sajnálattal, csak őt is megbetegítjük. Mondjuk azt, hogy én ép egészséges vagyok, jól vagyok, boldog vagyok, szép az élet és örvendek, hogy veled beszélek. Mennyire kellemesebbek ezek a szavak, így társunkat is felvidíthatjuk, ő mosollyal támogat, mire végül rájövünk, hogy mi nem is vagyunk annyira betegek. Nem de?
Jelenleg 01:00 ora van, egy gyerek mellett üldögélek, a korházban. Nehéz műtéten ment keresztül. Nehéz egy szülőnek ilyenkor. Édesanyja már lassan a harmadik éjjele, hogy a gyerek mellől nem mozdul. Így gondoltam, hogy felváltom, pihenéssel erősítse hitét, reményét. A jótétemény számomra is erőt add, megerősít és imáim mélyebbek, a kutat mélyebbre ásom, szükségünk van erőre, mivel hit nélkül a gyerek nem gyógyul meg. Közben arcomon bátorító mosolyt lát, ami azt sugározza, hogy nincs semmi baj, jól sikerült a műtét és már hamarosan hazamehet. Nagydolog ez kedves olvasók, nehéz még nehézségben is mosolyogni, nyugodt lenni és hittel, imával várni türelmesen, de megéri és jó vége lessz.
A hit a mi életünkben minden, a legfőbb jó. Nélküle nincs semmi isteni bennünk. Ha nincs hitünk, megmaradunk a bűnben, a hitetlenségben, Isten nem ismerésében, elmerülve az élet értelmetlenségében. A hittel ellenben elkezdünk létezni, ezért amikor bemutattak minket a keresztkútnál, keresztszüleink a kérdésre, hogy mit kérsz Isten Egyházától”, azt válaszolták: „hitet”. A hitet minden alkalommal megvalljuk, amikor a szentmisében azt válaszoljuk „Ámen”, azaz „igen” , „úgy van” , „hiszem, hogy úgy van”.
Higgyünk kedves olvasók abban, hogy mi egészségesek vagyunk az Ur kegyelméből. Ne feled te vagy a felelős egészségedért ezért tégy érte, előzd meg a betegséget. Amen.
Bojoievschi Éva
Pszichopedagógus
