Miért élek? Hogy majd egyszer meghaljak? Legyek
Kedves olvasók életünk során, kisebb, nagyobb áldozatokat hozunk, a megfosztottság, a lemondás, a kétségbeesés, az alázat, a szűkölködés mind egy kálvária életünknek, amelyen haladva, az ember szenved, a fájdalomhoz jut, a reménytelenséghez.
Kedves olvasók a múlt írásomban kiosztottuk mindenki számára a legdrágább tankönyvet a „Szent Bibliát” itt áll a kezünkben és arra vár, hogy kinyissuk, megtapogassuk, hogy milyen vastag, van e kép benne, és ha nincs, akkor beleolvasunk. Megkezdjük az első leckét.
Kedves olvasók elmúltak az ünnepek, a karácsony három csodálatos napja, és ezt követte a szilveszter, amikor közösen búcsút mondhattunk az évnek. A decemberi hónap az maga a közösséget jelenti. Ha egész évben nem volt időnk egymásra, akkor ez a hónap alkalmat nyit arra, hogy társunkra is figyeljünk. Megajándékozzuk szeretteinket jelenlétünkkel, köszönetünkkel. A férj megajándékozza feleségét, és egy csókkal fűszerezve megköszöni azt, hogy mellette volt egész évben. A feleség a finom főztjeivel, süteményeivel kedveskedik társának és ugyanúgy megköszöni ezt a csodálatos évet, amit nehézségben, küszködésben, sírásban, örömben együtt töltöttek, hiszen a legnagyobb öröm az, hogy egymásnak léteznek.