Kedves olvasók az előző írásomban a reményről olvashattunk. Mit jelent a remény életünkben, miért szükséges reménnyel teljes életet élni, és hogyan tudnánk mindezen erényeket megtartani. A remény után folyamatosan említhetjük az erősséget. Nem a kimunkált, izmos karokra gondoltam, hanem a hittre, lelkünk erősségére. Ahhoz, hogy képesek legyünk átesni a nehézségen, képesek legyünk kiharcolni a jót, az igazságot, és megtarthatjuk Isten törvényeit, akaratát, megóvjuk lelkünket a kísértéstől, amely megingatja hitünket, és letérít az egyenes útról, amely Istenhez vezet. Erősségre van szükségünk, jó kivitelezésre, amely biztosít minket arról, hogy minden helyzetben megéljük és megtegyük a jót. “Erkölcsi erény, amely a nehézségek közepette biztosítja a szilárdságot, és álhatatotságot a jó követésében.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa 1808 in Carlo M. Martini, Az Erények)
A hétköznapi életben akaratnak is említjük. Gyerekeknek tanítjuk: ahhoz, hogy megtanulja a betűket oda akarat kell, ahhoz hogy kialakuljon benne az akarat, ahhoz meg kéne tapasztalja az élet nehézségeit. Milyen következménnyel jár, az ő tanulatlansága azt még nem sejti. Nem várhatjuk ki azt az időt, hogy a gyerek átélje és megtapasztalja, belépjen a világ forgatagába és utána sajátítsa el amit már évekkel ezelőtt el kellett volna érjen. Nem lehet! Kötelességünk megértetni a gyerekkel és elmagyarázni, miért jó ha ő tud olvasni. Fontos az, hogy bízzon bennünk, bízzon abban, hogy mi csak a jóra intük azt szeretnénk, hogy az életben boldog legyen!
Így vagyunk mi is emberek, olykor nem fogadunk szót Istennek csintalankodunk, és bűnbe esünk. Várunk arra, hogy megtapasztaljuk a rosszat, nem vesszük számba a figyelmeztetéseket, ha már a rossz útra térünk, nehezen tudunk visszatérni a tanuló asztalához. Jézus a tanítónk ő volt a világ pedagógusa. Isten elküldte egyszülött fiát, hogy minket felvilágosítson a jövőről, az Isten akaratáról, megtanítsa azt, hogy hogyan kell éljünk, mit kell tennünk azért, hogy jó életet élhessünk, jó jegyeket kapjunk, boldogok legyünk. Életét áldozta azért, hogy mi jó tanulok legyünk. Egyetlen dolgot kért töllünk, hogy bízzunk benne. Halála után sem hagyót cserbe minket, gondoskodott arról, hogy mi tovább tanuljunk, ezért nekünk ajándékozta a legcsodálatosabb tankönyvet, a Szent Bibliát. A mai napig is tanulunk és dolgozunk belőle.
Ha véget ér az élet elkezdődik a nagy vizsga, ahol az igazgató Istenünk számon kéri a tanultakat, azt is hogy mennyire ültettük gyakorlatba tanításait. Itt vagy elbukunk, vagy megkapjuk a nagy jegyet, amivel örökre boldogok lehetünk. Erő kell, erőre van szükségünk. Ezt az erőt egyetlen dologban nyerhetjük: az imában. Itt fogalmazhatjuk meg kéréseinket, itt kérhetjük a Jó Isten kegyelmét, hogy világosítsa meg elménket, azért, hogy találjuk meg az utat a megoldás felé, hiszen tanulni szeretnénk, de még gyönge tudattalanok vagyunk, szükségünk van a te kezedre Urunk, hogy szépen tudjam formálni a nagybetűs életemet. Azt szeretném, hogy az első padban ülve, láthassam írásodat megértsem magyarázatodat, hogy a vizsgán jó jegyet kapjak. Erre a kérésre, nem tudom melyik pedagógus mondana nemet. Az Úr is arra vár, hogy kérjünk tőle, jelentkezzünk, szólítsuk meg, hiszen - néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát -, szokták mondani. Mindig ott ül a tanári székén és arra vár, hogy segítsen rajtunk. Merjük megszolítani, mert ránk vár. Ő nem ad körmöst, ö nem büntet, ő szeretetével tanít - egy igazi pedagógus. Ezekkel a gondolatokkal kívánok Istentől megáldott erősségben gazdag tanévet mindenki számára. Ne feledd te vagy a felelős életedért, tégy érte előzd meg a rosszat a betegséget.
Bojoievschi Éva
pszichopedagógus
