A húsvét előtti 40 napos böjt mindenkinek mást jelent.
Ma már sokan figyelembe sem veszik, viszont az is gyakori, hogy az emberek rosszul értelmezik, és túlzásba viszik a böjtöt. A böjt nem arról szól, hogy lemondunk mindenről, nem nevetünk, nem beszélgetünk, állandóan búskomorak vagyunk. Az ilyen formán böjtölő ember képmutató. Nem is olyan régen valaki azt mondta nekem: „A böjt imádság nélkül – fogyókúra”.
Az elcsendesedés és a befelé fordulás fontos időről időre. A rohanás, a pénz és az egyre zajosabb gépek világában robotokká válunk. Elfelejtjük, hogy érző lények vagyunk, akiknek szükségük van egymásra. Sajnos gyakran egymásról is megfeledkezünk. A böjt alkalom mindenki számára, hogy azt mondjuk magunknak: ''Állj!'' Észrevegyük, hogy habár elestünk az eszeveszett rohanás közepette, felállhatunk, és rájöhetünk, hogy vannak körülöttünk, akik segítenek talpra állni. Ha kicsit lelassítunk, észrevesszük ha valakinek segítségre van szüksége. És ha valaki elesett, fogjuk kézen és segítsünk neki felállni.
A modern technika rengeteg lehetőséget nyújt, hogy elzárjuk magunkat a külvilágtól. Az újabbnál újabb zeneberendezések, fülhallgatók elárasztanak minket és észre sem vesszük, hogy egy célt szolgálnak: minél nagyobb zajt csapni a fejünkben hogy az elnyomja lelkiismeretünk hangját. Csak 40 napot kér tőled Jézus... és negyven nap alatt felfedezheted magadban a hibákat és ha rájöttél miben hibázol orvosolhatod is azt.
Azonban nem csak hibákból épül fel az ember... Ha magunkba nézünk rájövünk, hogy jók vagyunk, bárki, bármit mond, több jó van bennünk, mint rossz. És ez a felfedezés bárkinek mosolyt csal az arcára. És csak a saját mosolyunkon át vesszük észre azt ha valaki ránk mosolyog.
