A Hargita tövében, a Kis-Homoród völgyében, oly sok vihartól védve maradt meg a mi falunk. Nehéz volt mindig itt az élet, de Lövéte csak egy van bárhova megyünk. Egymásra épült házak, szűk, kanyargós utcák, sok-sok gyerekzaj volt mindig. Itt kereszteltek meg a lövétei Kisboldogasszony templomban, hiszen ez volt az első lépés ha gyermek született.
"Ismerek itt minden embert, tudom a dombok nevét, ismerem a hosszú őszök szép sugarú melegét, itteni föld nyárja-napját, eső ízű tavaszát, irgalmatlan teleinek szép, kékcsillagú fagyát!"
Katolikus község, templomunk a falu közepén, egy kis domb tetején épült, annál magasabban már csak a temető fekszik. A mi nagy haragunk szól a legszebben a környéken és egyes híresztelések szerint ilyent csak kettőt öntöttek ezen kívül: az egyik Kolozsváron, a másik Budapesten van. Az emberek szívéhez és füléhez úgy hozzá szokott, hogy ha megkondul már tudják, hogy reggeli-,déli- vagy esti imára szólít, vagy szentmisére, de ha a lélek harang szól, akkor tudjuk, hogy valakit elszólított közülünk az Isten.
Az 1970-es években okozott földcsuszamlás szinte ketté vágta a falut. Ha a Hargita felől jönnek be a faluba először Pósfalu, Újfalu, van egy mezőrész, - innen kellett elköltözniük az embereknek a falu alsó részébe a földcsuszamlás miatt-, majd a víz folyásával egyirányban a központ. Itt van a Polgármesteri Hivatal, a Népház.Van óvodánk, általános iskolánk, orvosi rendelőnk, sport pályánk, van egy csoport új ház, akik a föld csuszamlás áldozatai voltak, ez az Új negyed, és lassan elhagyjuk a falut Homoród-Almás felé. A községen kívül több borvíz forrás van. Színes népviseletünk, csodálatos hagyományaink vannak, amiből megemlíteném a farsangi időben a kortársi találkozókat, (farsang záró bált) húshagyó vasárnapi és keddi bálokat, ahol a fiatalok szépen székely ruhába öltözve mennek a bálba. Minden ünnepély szentmisével kezdődik, ahol a plébános úr bátorító szavai, szép prédikációja imádságra buzdítja az embereket ebben a nehéz időben, és áldásával engedi távozni. Az embereket nagy veszteség érte, amikor bezárt a bánya s utána a vasüzem, - így két nagy munkalehetőség szünt meg. Nem a legtermőbb a föld Lövétén, hegyvidéknek számít és így a gazda emberek kora tavasztól késő őszig szorgosan kell dolgozniuk, hogy termőbbé tegyék azt. Ezért van az, hogy a fiatalok nagy része elköltözött a jobb megélhetésért. Legnagyobb ünnepeinkre mindig haza látogatnak (Karácsony, Húsvét, Pünkösd és a szeptember 8.-i Kisboldogasszony búcsújára, - ekkor még falunapok is vannak, meg a szüreti bál).
Befejezésül csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon örvendek, hogy itt lakhatok Lövétén, ebben a kis csendes községben. Lakhatok nagy, csillogó városban, de tudom, hogy ez a kis csendes község marad számomra a legfontosabb, hiszen gyermekkorom, gyökereim ide húznak, ezt a múltat elfeledni bűn lenne: "Csak annak a népnek lehet jövője, amelyiknek múltja is van..."
