Szeretettel köszöntelek, tudatom hogy hála a Jó Istennek, jól vagyunk. Minden gyermekünk jól érzi magát, egyesek már haza is utaztak, akiket a hozzátartozóik tudtak fogadni emberségesebb körülmények között.

Nagy örömmel értesítelek, hogy mindenki átmenőt kapott az iskolában is és tőlünk is. A tízenegy gyermekünk közül tízen iskolás korúak első oszálytól hetedik osztályosig, a legjobban Ádámka végzett (ő az ovodás) A tíz iskolásunknak az évi médiája:8, 55. Többen kaptak diplomát: két első tanuló és több második, harmadik tanulónk is van, főleg azok között akik hárman négyen vannak egy osztályban. Így az új (Temesfalusi) fiunk is harmadik tanuló lett. (ők hárman voltak a hetedik osztályban.

 

A vicceket félretéve bevallom, hogy érdekes és vegyes érzésekkel ültem le beszámolót írni. Először is mind az járt a fejemben, hogy egy családapa miféle beszámolót írhatna? Itt, az én édasapám is eszembe jutott, vajon ő mit írt volna ha ezt kérik tőle? Teljesen hétköznapinak tűnő dolgok jutottak eszembe: jól telt ez az év is, tanulgattunk, a ház körül egy egy kicsitt dolgoztunk, tisztán tartottuk azt, kirándultunk, bicikliztünk stb... De ahogy ezeken gondolkodtam, egyre inkább rájöttem arra, hogy ami velünk történt az év folyamán az nem egy olyan akármilyen hétköznapi dolog. Minden napunkat bearanyozta a Jó Isten gonviselő szeretete, az Ő jóságos atyai godviselése!!! Ez akkor vált teljesen nyílvánvalóvá, amikor visszagondoltam a problémákra, gondjainkra... Itt kezdett is kicsit másnak látszani az aktuális családunk az otthoni, vér szerinti családtól... Ugyan van három saját gyermekünk, de a többi nyolc ezeridegen... a legnagyobb különbség talán az, hogy hivatásos szülők vagyunk és nem a gyártól, vagy esetleg gazdálkodásból, földművelésből tartjuk el a családot, hanem, akárcsak az ég madarait, a mező liliomait, Mennyei Atyánk táplál, gondoz minket is!!! Atyánk sokszor nagyon érdekes módon segített, táplált minket, hosszú lenne leírni ide, de nem hagyhatom ki a Pér-i katolikus kisközösséget, akik egyszerü emberek, fiatalok, többen még tanulnak, vagy nem rég kezdtek dolgozni és azontúl, hogy nagyon sokat segítettek, nagyon mély barátságot kötöttünk velük, őket is a Mennyei Atyánk adakozó, simogató kezének éreztük... Nagyon fontosnak tartom viszont megemlíteni Karda Robi és Menyhárt Ernő, a Déva-i illetve Szászváros-i házak vezetőinek nevét is és a Torockóiakról sem szabad megfeledkeznem... nagyszerü volt megtapasztalni munkatársak között is a mély baráti kapcsolatot, Istenünk segítő, vagy néha a szórakoztató jobbját!!! Nagy dolog volt számomra hogy az ők "közlekedő edényeikhez" minket is rákapcsoltak, hát nagyjából üres edényként, mert mi nem sokat tudtunk adni, de ha alkalom adódott rá nagyon szívesen segítettem én is, (ha egyebet nem ,bevállaltam "vaegy" fuvart)

A helybéliek is segítettek ezzel-azzal, de külön említésre méltó a keddi szentmisén adományozott kenyér szent Antal tisztelőitől. Minden héten egy alkalommal meglátogat egy nyugdíjazott matamatika tanárnő gyümölcsel szokott meglepni, de az igazán nagy segítség részéről az, hogy foglalkozik a gyermekekkel, ami számunkra is nagy segítség és a jegyeken is megmutatkozott munkája.

   Visszatérve házunk, gyermekeink életére... hát nem egy leányálom az biztos ez a küzdelem itt a szórványban... elég nagy harcot vívtunk a tudatlanság, a butaság, a neveletlenség, a nemzeti lanyhaság, érdektelenség sötétségével.... az elején szinte kardot is ragadtunk, akárcsak Péter Jézus elfogatásakor, de később ahogy nevelni probálgattuk gyermekeinket a jóra, mi is sokat nevelődtünk és megtanultuk, és most már tudjuk tőled Csaba testvér és ebben nagyon sokat segített a Házas Hétvége közössége is (ők" fényeznek "minket), hogy a "sötétséggel nem harcolni kell, hanem fényt kell gyújtani!", megtanultuk, hogy fény, jel kell, hogy legyünk gyermekeink és nemzetünk számára!!! Nem mondom, voltak hirtelen fellobbanó,majd hirtelen kialvó "szalmalángok" is mindennapjainkban, vannak fényesen tündöklő sikereink is, és sok apró, talán még csak "pislákoló mécsesünk" is, de az is fény, és a "sötétség" most talán nem is olyan nyomasztó... habár nem tünt el és talán nem is lehet teljesen eltüntetni.. minden esetre, munka az van elég, csak a munkás kevés... Magában a családban is nagyon sokszor hiányoltuk a munkatársat, a segítőt, de a vidékünkhöz tartozó szórvány magyarság életében nagyon sok lenne a feladat. A nemzeti örökség, a kultúra még az anyanyelv is nagyon nagy veszélyben van, mivel a magyar nyelvü oktatást összeomlás fenyegeti. Ezen a ponton a mi munkánk, talán sokszor úgy tünik mint csepp a tengerben, de mégis nélkülözhetetlen!!!

A lelket bennünk sok minden tartja, de leginkább az erősít meg és ösztönöz a folytatásra, amikor sikerül egy-egy elveszett gyermeket megtalálni, befogadni Alapítványunk nagy nyájába. Legtöbször "feketebárányként" kerülnek hozzánk, volt olyan is aki az elején a pokolba kívánt... de szép lassan, a Jó Isten és a sok jóakaratú ember segítségével megtisztulnak a "báránykáink" és kérdem én : mi kell több egy nevelőszülőnek annál, hogy az aki pár hónappal ezelőtt még a pokolba kívánja őt, most hálásan megköszöni, hogy neveli, a jóra és a rendre tanítja őt?! Ez hatalmas erőt ad a folytatásra, értelmet nyer tőle az életünk, közelebb kerülünk az Atyához, sőt sokszor az Ő munkatársainak érezzük magunkat országa építésében.

Az idei nagy megvalósításunk a gyermekekkel kapcsolatban, többek között az, hogy sikerült párbeszédet folytatni velük, személyesen próbáltunk beszélgetni minél többet, azt hiszem ez a módszer az ami minden másnál hatékonyabb és ezáltal van a legnagyobb haladás gyermekeink életében, és így van látszatja a munkánknak is. Az ilyen beszélgetések vagy közös esti imák után előkerültek pl: az eltünt elemek... a vasárnapi szentmisén gyakori volt a szentgyónás és még gyakoribb a szentáldozás gyermekeink körében. Amit nagyon nehéz volt kimondani számukra azt írásban adták tudtunkra, így még email-en is folytattunk párbeszédet,aminek sok egyéb haszna is van...

A jövőre nézve terveink között mindenképp házunk bővítése, szépítése van az első helyen. Konkrétan az ebédlőben lenne szükség felmosható padlózatra, az előtérben cipős és ruhás szekrény is nélkülözhetetlen, a füttés rendszer felújítása, korszerüsítése nem csak a füttési problémákon segítene, hanem a költségeken is javítana, ajánlom a galériák építését is a hálószobákban ez azt hiszem nyilvánvaló, hogy miért előnyös, továbbá, ráférne a házra egy meszelés is és a bővítés. Az én ajánlatom az, hogy sokkal jobb az a variáció, hogy ha csak lehet egy helyen, egy udvarban legyen több család mind az, hogy külön lakásban, szerintem ezt sem kell bővebben megindokolni. Sokat nem értek hozzá, de nagyon ajánlom azt a lehetőséget kihasználni, hogy a tetőtérben is kialakitásra kerüljön pár szoba, vendégszobára és betegszobára is nagy szükségünk lenne, a tetőszerkezet amúgy is sürgös javításra szorul.

A nyár folyamán szeretnénk szervezni egy kisseb missziós tevékenységet térségünkben és a munka gyümölcseinek egy pár napos ismerkedési táborozást velünk illetve gyermekeinkel.

Röviden szóltam, rengeteg élményről, örömről nehézségről, kudarcról írhatnék... a Csíksomlyó-i búcsú, kirándulások, strandozás, osztálykirándulások, dicséretek és panaszok a tanárok, ismerősök részéről, a közös játékok vagy veszekedések vagy cseresznyeszedés, de túl sok lenne azt egyszerre leírni és végül is a problémák, nehézségek eltörpültek, a jó eredmények, szép napok a Jó Isten műve... mi most kicsit azt hiszem megpihenünk, értékeljük és megbeszéljük bővebben a múltat és a jövőt is... Nagy szeretettel üdvözlök minden kedves munkatársat, jótevő, jóakaratú embert és jóbarátot, a mi és a gyermekeink nevében is hálásan megköszönök mindenkinek mindent és imáimba ajánlom a Jó Istennek, kérve az Ő áldását Rád és az egész nagy családunkra!!!!

Szeretettel:a Bőjte család

Gyulafehérvár 2007 június16