Remek emberek összefogásából az elmúlt héten az udvarunkra lett hozva két kocsi cándra, egy kocsi száraz fenyőfa és egy nagy autó fenyőrönk. Ez utóbbi szállítmány olyan fenyőket tartalmaz,melyek hossza 20- 25 méter és két-három ember kell, hogy derekukat átérje. Nagyon hálásak vagyunk, mert ezennel a jövő telünk fűtése 60 százalékban meg van oldva.

Kedves Munkatársak!

Remek emberek összefogásából az elmúlt héten az udvarunkra lett hozva két kocsi cándra, egy kocsi száraz fenyőfa és egy nagy autó fenyőrönk,Ez utóbbi szállítmány olyan fenyőket tartalmaz,melyek hossza 20- 25 méter és két -három ember kell,hogy derekukat átérje. Nagyon hálásak vagyunk,mert ezennel a jövő telünk fűtése 60 százalékban meg van oldva.

Igen ám, de az nem elég, hogy a fa le van duvasztva a kapunk elé. Elmondanám azoknak a munkatársaknak, akiknek Istennek hála központi fűtésük van, hogy mit kell még elművelni ezen adománnyal, hogy lássuk mennyibe is kerül az ingyen fa.

Na, a cándrával nincs sok baj, kell hozzá egy jó láncfürész és annak végébe egy jó belevaló, izmos férfi, aki két nap alatt fel is tudja reszelni ezt a mennyiséget. Amikor a láncfürész áll, két gyerek a már felvágott cándrát félre löki, hogy a fűrészes ember oda férjen a következő rendhez. Aztán, ha fel van vágva, jönnek a lányok- asszonyok és kezdik elrakni a drága adományt. Igen ám, de ahhoz, hogy el tudjuk rakni, kell egy fásszín és abba is a helyet elő kell készíteni és úgy kell felrakni, hogy reggelre ne omoljon össze, mint a Déva vára. Ez biza kész tudomány. A felszedés és adogatás is eltart két napig. A száraz fenyővel sincs sok baj, el kell fűrészelni, fel kell hasogatni, el kell rakni. Az erősebb bentlakó és napközis gyerekek többször is leizzadnak, míg ezt a műveletet elvégzik .A kicsik meg futnak borvizért a munkásoknak, mert ilyenkor hamar megszomjazik az ember. De a víz ingyen van, csak haza kell cipelni.

És ekkor elérkezik a várva várt pillanat, amikor neki lehet feküdni a rönköknek. Ez a jó buli, jó izmos pasasok kellenek hozzá, nem holmi anyámasszony katonái... Jön a láncfürész, jön az ék, amit az 5 kilós kalapáccsal kell beverni a fába, ha beszorul ki kell piszkálni. Csomóba gyűjtik az így felszeletelt adományt. Közbe kiég a láncfürészben a motor, ugyebár nem bírja a terhelést, nem úgy, mint a férfiak... motorcsere, láncfenés, benzin vásár, olaj töltés... nem számolom, hogy pénzbe ez mennyi.

Jönnek ismét a gyerekek és kétszer fél nap alatt behordják, elrakják a drága fát. A nyers fa súlya nem elhanyagolható, keményen megdolgoztatják a karizmokat, derekakat.

A gyerekek megelégednek egy kis édességgel jutalmul, a férfiak ledobnak egy- két sört, a hangulat jó, kinézek az ablakon és büszke vagyok férjemre, munkatársamra és önkéntesünkre, hogy szó nélkül, hasítják a fát, néha leülnek, értelmes dolgokról mesélnek. Nincs veszekedés, vita, nem húzódik senki a munkától. Mellesleg ezt szabad idejükben végzik, reggel hétkor nekifognak és ebédig megy a munka, ebéd után meg folytatják, közbe kifut egy- egy gyerek és leckét kérdez és ők mosolyogva segítenek.

Tanév vége van, mégis ezek a férfiak úgy dolgoznak, mintha két hónap szabadság után lennének. Hálásak vagyunk nekik és a gyerekeknek is, hogy zokszó nélkül dolgoznak napokon keresztül!

Támogatóinknak is hálás köszönet, hogy télen nem kell majd fázzunk. Isten fizesse mindenkinek munkáját!

Noémi