Kirándulni voltunk és a beszámolót önkéntesünk, Kéri Bianka írta.

Szeretettel,

Noémi

Lázas készülődés, a monoton hétköznapok jege megtörik. Kirándulni megyünk. Ez az izgalom, várakozás keveréke benne van mindenkiben. A házból 50 gyereknek volt lehetősége a Kőrösi Csoma Sándor Iskolacsoport Szülői Bizottságának köszönhetően elmenni, kirándulni, bebarangolni a környéket. Ahogy felszálltunk a buszra, a jó hangulat mindenkit magával ragadott, mindenkinek eszébe jutott valami előző élmény. A busz pezsgett az 50 gyerektől és a nevelőktől.

Első állomásunk Zágonban volt Mikes Kelemen szülőházánál. Annál, a méltán híres Mikes Kelemennél, aki II. Rákóczi Ferenc íródeákja, kamarása volt.

A múzeumban volt egy emlékkiállítás is Kiss Manyi színésznő tiszteletére. Igazán jó volt végig nézni a gyerekekkel egy ilyen sikeres ember pályafutását, és rácsodálkozni arra, hogy milyen sokszínű az ember.

Majd vissza a buszba, ahol a következő állomásig beszélgettünk, és egymás után idéztünk fel valamilyen régi emléket, egy –egy régebbi kirándulásról. A gyerekek felszabadultak és öröm teliek voltak. Vonzotta őket az új, és vidámította a közösségérzés. Jó volt hallgatni a személyes élményeket, történeteket. Nem hiszem hogy otthon hallhattam volna ezeket a megosztásokat.

Megérkezünk közben a második helyszínünkre. Csomakőrös. Ezen a helyen született egy szegény sorsú székely kisnemesi család hatodik gyermekeként Csoma Sándor. Aki később, mint megtudtuk az ottani idegenvezetőnk jóvoltából, híres nyelvtudós, könyvtáros, a tibetológia megalapítója, a Tibeti-Angol szótár megalkotója lett.

Közben a vakuk is fénylenek. Megörökítjük magunknak, ismerőseinknek, barátainknak, hogy itt jártunk. Együtt voltunk, kimozdoltunk és új ismereteket szereztünk egymásról, a környezetünkről, a minket körül vevő történelemről.

Büszkeség tölt el, hogy megállhattam egy pillanatra ott, és tisztelettel adózhattam a történelmi nagyjaink előtt. Kicsit közelebb éreztem a könyvszagú tanulmányaimat, úgy gondolom nem csak én voltam ezzel a gondolattal.

Majd Gelence jött az útitervünk szerint. Itt a római katolikus Szent Imre templomot néztük meg. Csodás falfreskókat láthattunk. Egy kedves idős néni hatalmas szeretettel mesélt a freskók történetéről és a kazettás mennyezetről is.

Majd az itthon elkészített szendvicseket megettük. Itthon is lelkesen elfogyasztottunk volna mindent, de úgy érzem most valahogy jobban csúszott mindenkinek ez a szendvics. Hazafele út…

A napközisek énekeltek. Ez tetszett leginkább, ahogy mindenki apránként bekapcsolódott és tényleg egy közösségi élménnyé vált ez az egész nap.

Dalolászás közben nézegettük a színes lombokat, dombokat és völgyeket, a szabadon legelő állatokat.

A támogatóink kedvességének köszönhetően egy finom ebédre is hivatalosak voltunk a közeli vendéglőben.

Emlékezetes volt ez a nap, a gyerekek felhőtlen örömére sokáig emlékezni fogunk.

Nagyon hálásak vagyunk ezért a felejthetetlen élményért!

{zoomcat catid=1344}