Isten kegyelméből sok nagyböjtöt éltem már át és közeledik ismét egy. Újabb alkalom a tisztulásra, megtérésre, jótettekre. Lehet mellet verni, sírni, szomorkodni. Fogadkozni, hogy jobb leszek, bebizonyítani, hogy most erős leszek, legyőzöm önmagam, kísértéseimet, rosszra való hajlamaimat. Vajon ez a böjt másabb lesz, mint az eddigiek?

Vajon tényleg eláraszt a Szentlélek Isten bátorító ereje? Esetleg a Húsvétot megelőző fényes éjszakán, a feltámadásban gyönyörködve ismét arra fogok rájönni, hogy eltelt az újabb nagyböjt és én nem haladtam előre? A bűn erősebb volt, lelkem száraz maradt, nem hallottam meg Jézus hívó szavát? Nem tudom mire leszek képes.

Szeretném ezt a nagyböjtöt fölajánlani ellenségeimért, rosszakaróimért. Azokért, akik nyíltan bántanak és azokért, akik alattomosan, hátba szúrnak. Azokért, akik nyájasság álcája alatt kemény szavakkal bántanak. Azokért, akik nem segítik munkámat, hanem azon fáradoznak, hogy ne tudjam azt becsülettel elvégezni. Mindenkiért fölajánlom, aki úgy érzi, hogy nem képes engem szeretni.

Hálás vagyok ellenségeimnek, mert megtanulok türelmes lenni általuk, elfogadni őket minden hibájukkal együtt. Ők segítenek engem az üdvösségre, rávilágítanak hibáimra, szememre vetik bűneimet. Köszönet érte!

Keresztutat végigjárni, átélni az ott történteket csak úgy lehet, ha az ember azonosul Jézus szenvedéseivel. A korbács a mi húsunkat föl kell tépje. A tövis mélyen homlokunkba kell fúródjon. A katonák szembe kell köpjenek. Meztelenül kell szégyenkeznünk a megvadult tömeg előtt. A szomjúságnak marnia kell az ínyünket, roskadoznunk kell a kereszt súlya alatt. A szeg át kell hatoljon a tenyerünkön.

Ott kell lennünk kifeszítve ég és föld között, magányosan, síró lélekkel, kétségbe esve, vért izzadva.

Akkor talán át tudjuk érezni, hogy Isten Fia mennyire szeretett minket, mire volt képes értünk. Akkor már nem fognak fájni az apró sebek, amiket embertársaink ejtenek rajtunk, akkor már semmiféle áldozat nem fog nehezünkre esni.

Jézus mindent föláldozott értünk, mindent nekünk adott, nincs okunk félni semmitől.

Uram, nem tudom lesz-e erőm lemondásra, böjtre, türelemre...de szeretnék neked örömet okozni. Adj erőt, hogy elfogadjam, amit nekem szánsz, mosolyogva álljam a próbatételeket és ne zúgolódjak a szenvedés idején.

Nehéz a lelkem, mert üres vagyok, ám, ha veled eltelhetek, könnyűvé válok és fölemelkedhetek lábad elé.

Légy velem, Uram, Golgotámon!

Kolozsi Noémi,
Kovászna