Az ember lassan fölemelte fejét és fátyolos szemekkel nézve rám, kérte:,,adj hitet!,, Szinte koldulta, hol alázattal, hol követelőzve, mintha az járna neki. ,,Adj hitet!,, És én álltam némán, hangtalanul, mert üresek voltak kezeim.
Az útszéli koldus, ha kenyeret kér, szelek neki, megzsírozom és jó étvágyat kívánok hozzá. A szomjasnak megmerítem poharát a kút hűs vizében. A ruhátlannak megnyitom szekrényemet, legjobb kabátomat terítem vállára. Pénzt kérőnek kamat nélkül adok és nem várom vissza a kölcsönt. A gyermeknek időmet adom, amikor mesét olvasok neki, beszélgetek vele, játszom vele. Betegnek megtörlöm verejtékező homlokát, fogom a kezét és bátorítom. Imát kérőért fohászkodom, könnyeket apasztok, kimentem a fuldoklót a tajtékzó habokból, ha kell.
De mit adjak ennek az embernek, aki hitet kér tőlem? Van-e bennem annyi, hogy a fölösleget megosszam vele? Ha adok belőle, marad nekem is? Vagy a szeretethez hasonlóan, minél többet adok, annál több marad nekem?
Adj hitet, Uram, hogy belőled táplálkozva jóllakassam a felém forduló éhezőket. Ha eltöltesz kegyelmeddel, többre leszek képes, vigasztaló szavak születnek majd ajkamon, megoldhatatlannak látszó feladatokat megoldok majd és jóságoddal eltelve, én is jó leszek.
Az ember, aki hitet koldult tőlem, úgy érezte, van nekem. Lehet, hogy meglátott Téged, Uram, a szemeimben? Bennem vagy és én nem is tudok rólad? Minden idegszálammal szolgálni szeretnélek, adnám a hitet másnak is és szeretnék mindenkit és segítenék. Csak adj hitet, Uram!
Aki egyszer is megérezte édességedet, soha többé nem tud eltávolodni Tőled. Akit magadhoz vonzottál, az nem tud soha szabadulni, örökké hozzád lesz láncolva. Mily édes iga, kedves rabság!
Melletted lenni, benned élni, általad, ez minden vágyam. Adj hitet, Uram! Akkor is, amikor a kereszt a földre nyom, hisz Te is cipelted a magadét. Vérző térdeimre hullva akkor is áldjalak, amikor úgy érzem, erőm fogytán van.
Az ember hitet kért tőlem és kérésével felborította törékeny egyensúlyomat. Nagyobb lesz az ő hite, ha látni fogja imára kulcsolt kezeimet, böjtölésemet, bűnbánatomat? Egyáltalán ki vagyok én, hogy tőlem valaki is hitet kérjen?
Kereslek, Uram, engedd, hogy rád találhassak!
Kolozsi Noémi,
Kovászna
