Jó látni, hogy hol mi történik.... imádkozzunk az Árkosi nővéreinkért, és a kismamákért, gyerekeikért!!
Szeretettel,
Csaba t.
Kedves Csaba testvér
Szeretnék beszámolni neked a kismamaotthon jelenlegi helyzetéről.
A kismamaotthonban jelenleg 6 anyuka van és 6 gyermek( nyolc hónapos,egy és fél éves,két két éves, és két öt éves). Szeptemberben és októberben öt anyuka volt, de ezzel a hónappal befogadtuk azt az anyukát, akinek a gyermekei a Tusnádi házban vannak, mivel nagy szegénységben élt, télire nem volt tűzi fája és éhezett. Olyan szándékkal fogadtam be, hogy keresek neki munkát, hogy megtudjon, állni a saját lábán. A tegnaptól dolgozik itt Árkoson a pékségbe és remélem, hogy sikerül is neki helyt állni.
Decemberben még két lányt fogunk felvenni, akik áldott állapotban vannak.
Az egyik lány története nagyon tragikus. Ez a lány 18 éves, gyermekotthonban nevelkedett, teherbe esett és igent mondott a magzatára. Összeköltözött a gyerek apjával, aki egy pár hónap után felakasztotta magát. A lány teljesen össze van törve lelkileg, de szíve alatt ott van a magzat, aki hamarosan világra születik.
A másik lány szintén 18 éves, még gyerekotthonban van, de ha a gyereke megszületik, már nem tudják ott tartani, ezért ma kérték a felvételét.
A régebben ittlevő anyukák aránylag jól vannak. Időnként nehezebb időszakok nehezednek rájuk, például egy-egy tragikus haláleset, egy súlyos betegségben szenvedő édesapa, egy külföldről visszatérő élettárs stb. Az egyik anyuka nem rég vált el hivatalosan is a férjétől és lelkileg nehéz időszakban van, mert fél a jövőtől.
Ha több anyuka van a házba, több a konfliktus is. Így időnként ez is munkám része, hogy kibékítsem őket egymással, hogy a megbocsájtás és a bocsánatkérés megtörténjen. Ma tanúja voltam egy ilyen kiengesztelődésnek két anyuka között és ez hatással volt rám. Aki legyőzi önmagát és bocsánatot tud kérni, annak a szemeibe ragyogás van. Jó rá nézni.
Két anyukával együtt végzem én is a Szentlélek szemináriumot Sepsiszentgyörgyön az Élet a lélek közösségben. Boldog vagyok, mert látom, hogy ez a két anyuka egy nagy utat tett meg a lelki gyógyulás felé. Letették terheiket Isten színe elé, a szabadság és az öröm átjárta őket. Ez kihat a ház légkörére is.
Az elmúlt két hónapban a gyermekeink sokat betegeskedtek, ha az egyik meggyógyult beteg lett a másik, de hála Istennek most mindenki jól van.
November 18-án az ulnaiak látogattak meg bennünket. Sajnos Udo nem tudott jönni , mert kiderült, hogy leukémiás lett, ami bennünket is fájdalmasan érintett. Utoljára támogatták a házunkat. Ezt azzal indokolták, hogy Udo elkerült a Katalin korházból. Egy hospice osztályon dolgozik, amelyet jelenleg többet kell, hogy támogassák, és ha jól értetem ez élvez most előnyt. Egy nagyon szép találkozás volt. Megkérdezték tőlem, hogy hiányozni fog-e a segítségük ennek a háznak. Én azt mondtam, hogy igen, de azt is tudom, hogy amikor Isten becsuk egy ablakot, akkor kinyít egy ajtót. Ha ez a ház Isten akaratából működik, akkor Isten maga gondoskodik róla. Ezt az elmúlt években többször megtapasztaltam. Nagyon sok jó emberrel találkoztam , akik nyitottak voltak arra, hogy adakozzanak.
Hálánk jeléül az elmúlt évek segítségéért írtam egy köszönő levelet a korház vezetőségének és egy ppt-et készítettem képekkel az elmúlt évek eseményeiből és ezt fogom nekik elküldeni.
Örömmel gondolok vissza az októberi itt létedre és az együttünneplésre. Az anyukák nevében is megszeretném köszöni Neked mindazt, amit házunkért teszel. A jó Isten adjon neked egészséget és erőt, hogy megtud tenni mindazt, amit Isten kér tőled. Remélem, hogy a magvetés ideje után elérkezik a gyümölcsszedés időszaka és ezt te is élvezni fogod. A fáradsággal megtett munka öröme jó gyümölcs és ez a krisztusi út számunkra és azok számára, akik ráléptek a szűk ösvényre. Jó, hogy vagy.
Jó látni, hogy hol mi történik.... imádkozzunk az Árkosi nővéreinkért, és a kismamákért, gyerekeikért!!