Ne féljünk, összedőlhet körülöttünk a világ, ha szeretünk, élni fogunk, a legnagyobb vihar után is kisüt az áldott nap. Tudnunk kell, az igazságot, az életet meg lehet ölni, de harmadnapon diadalmasan feltámad.
Csaba testvér
Oly nagy szükségünk van a csendre, a békés befelé fordulásra, mint a halnak az életadó tiszta vízre! Keressük a csendet és a magányt, hol megszólíthat bennünket az Isten, hol meghallhatjuk Teremtőnk szavát!!
Szeretettel,
Csaba testvér
Segesvári gyerekek, a kedves Ildikó nevelőnővel eljöttek Dévára ismerkedni, barátkozni az itteni gyerekekkel.... Végül is ők testvérek, de e bezárt világban sajnos nagyon ritkán van alkalmuk egymással is találkozni!!
A Szent Ferenc Alapítvány nagysága, - a gyerekek szerint - pont abban állt, hogy a sok kirándulás, tábor jóvoltából az évek alatt őszinte barátságok szövődnek! Az egyik kirepült fiam mondta, hogy ő leginkább azért hálás, mert olyan sok nagyszerű testvérrel ajándékozta meg, az évek alatt az Isten!!
Szeretettel,
Csaba t.
Milyen jó lenne tanulni Mesterünktől! Jézus nem ítéli el Júdást, sőt utolsó találkozásukkor is "barátomnak" szólítja őt! Meg vagyok győződve, nagypéntek után ha ez a megtévedt ember meg tudott volna bocsájtani saját magának és elment volna a Mesteréhez, Jézus akárcsak Pétertől, tőle is megkérdezte volna, hogy Júdás szeretsz te engem?
Jézus ma sem ítél el senkit, csak irgalmas, átdöfött szívvel, kérdi: "Testvérem, szeretsz te engem?”
Csaba testvér
Az első fecskepár! Lám lám a hosszú fárasztó út kitakarja nem csak az ember, de a fecske jellemét is... ,de vajon melyik a tojó???
Csaba t.
Ott állt az anyja. Nem volt könnye sem...
Szép, halvány arcán dermedt fájdalom.
Sötét az ég.
Magdolna könnyesen
megdidergett. S az Ige égi titkán
tépelődött a fiatal tanítvány.
Magdolna sírt és leborult a földre,
A Mester szenved ... s vége mindörökre?!
Oly kusza minden. Megrendül a hit:
hogy tűrheti az Isten kínjait
a Jónak, Bölcsnek, Egyedülvalónak?
Az Anya ott állt hétfájdalmú sebbel.
Eszébe villant az a nyári reggel,
mikor sietett hegyen-völgyön át,
még szíve alatt hordva magzatát
és ujjongott a dal: Magnificat ...
A föld morajlott. Vésszel terhes óra,
Halk sóhajtás. A szívverés megáll.
Följajdultak a síró asszonyok,
János halálos kínnal hallgatott -
de az Anya emlékezett a szóra:
„ÉN MINDÖRÖKKÉ VELETEK VAGYOK!”
Szívében tudta, hitte: nincs halál.
2021. április 2.
"Mindig tudatában voltam annak, hogy az embernek a legnagyobb értéke a saját élete. Olyan, mintha kapnál egy marék aranyport, ami nagyon értékes, de nagyon apró szemcséjű, és bárhogy szorongatod az ujjaid között, lassan a szél mind kifújja onnan. Az idő múlik, és az lenne a jó, hogyha ezt az értéket, ezt nagy-nagy kincset, az egyetlen „vagyonodat”, amid van, valamiért, valakinek oda tudnád adni. Én azt mondtam: Uram, tartsd a markod belerakom az egészet, gazdálkodj vele. A félelem, a szorongás ott van a szívedben, nehéz odaadni mindent.
Én mindenkinek szívből ajánlom, hogy próbáljon meg áldozatot vállalni, áldozatot hozni. A szeretetből vállalt őszinte áldozat felemeli a lelket és fényt tud gyújtani az ember szívében."
Csaba t.
