Oly nagy szükségünk van a csendre, a békés befelé fordulásra, mint a halnak az életadó tiszta vízre! Keressük a csendet és a magányt, hol megszólíthat bennünket az Isten, hol meghallhatjuk Teremtőnk szavát!!
Törékeny kis Oltáriszentség, ujjaim között lebeg a szentmisében . Belém hasít a felismerés , Szent József csodálatos útján járok .Kicsinységem , gyengeségeim ellenére Isten rám bízta Magát , kezembe adta törékeny testét , hordozhatom Őt . Olyan sebezhető , nem beszél . Én nyújthatom hódolatra az idejött pásztoroknak, bölcseknek , testvéreimnek . Csodálatos titok , nagyon jó gondviselője lenni a Szentségnek , hordozni a törékeny fényt , mely beragyogja a világot ….
Milyen jó lenne tanulni Mesterünktől! Jézus nem ítéli el Júdást, sőt utolsó találkozásukkor is "barátomnak" szólítja őt! Meg vagyok győződve, nagypéntek után ha ez a megtévedt ember meg tudott volna bocsájtani saját magának és elment volna a Mesteréhez, Jézus akárcsak Pétertől, tőle is megkérdezte volna, hogy Júdás szeretsz te engem?
Jézus ma sem ítél el senkit, csak irgalmas, átdöfött szívvel, kérdi: "Testvérem, szeretsz te engem?”
"Mindig tudatában voltam annak, hogy az embernek a legnagyobb értéke a saját élete. Olyan, mintha kapnál egy marék aranyport, ami nagyon értékes, de nagyon apró szemcséjű, és bárhogy szorongatod az ujjaid között, lassan a szél mind kifújja onnan. Az idő múlik, és az lenne a jó, hogyha ezt az értéket, ezt nagy-nagy kincset, az egyetlen „vagyonodat”, amid van, valamiért, valakinek oda tudnád adni. Én azt mondtam: Uram, tartsd a markod belerakom az egészet, gazdálkodj vele. A félelem, a szorongás ott van a szívedben, nehéz odaadni mindent.
Én mindenkinek szívből ajánlom, hogy próbáljon meg áldozatot vállalni, áldozatot hozni. A szeretetből vállalt őszinte áldozat felemeli a lelket és fényt tud gyújtani az ember szívében."
Csodálom a gyermekeket, sokszor ezer darabra tört vázák, de ők mint a vass reszelék a mágnes alatt szilánkjaikat összerakva, megrázzák magukat és kacagva tovább mennek!