Napi evangélium – Március 7. kedd
A világmindenség legnagyobb győzelmének a hírét az Isten egy egyszerű nő által üzeni meg az apostolainak, és általuk a világ minden emberének!! Mária- Magdolnának, a megtért bűnös asszonynak jelenik meg Krisztus, és nem a főpapoknak, vagy a hatalmat gyakorló méltóságoknak, de még nem is a szeretett apostoloknak! Nem, Isten nem a rangot, a méltóságot, a külsőséget nézi, hanem azt, hogy mennyi szeretet, jóság van bennünk!
Csodálatos, ahogyan Mária-Magdolna sírva megy és a hajnali félhomályban könyörög, az általa kertésznek vélt Krisztus lábánál!! „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” A szeretet végtelen őszintesége, naivsága! Csodálom ezt a nőt, számára nem csak Jézus tanítása, bölcs iránymutatása érték, hanem Jézus Krisztus személye is fontos, és ezért megy ki a szeretetünkre "szomjazó" Mesterünk sírjához hajnalban! Istent nem elég intellektuálisan elfogadni, tanítását igaznak tartani, Ő azt szeretné, hogy irántunk való végtelen szeretetét őszinte érzelmekkel viszonozzuk. Ő nem néma szolgákat akar, hanem jó barátokat, társakat kikkel megoszthatja világunkat tovább teremtő munkájának örömeit, sikereit! Isten az emberben társat keres, saját asztalához hív, maga mellé szeretne ültetni az örök életben!!
Merjük Istent Mária-Magdolna szeretetével szeretni. Kedves testvéreim higgyétek el nem merészség, nem vakmerő bátorság viszonozni Isten irántunk kimutatott végtelen szeretetét! Ne azt nézzük, hogy kicsik, bűnösök vagyunk, hanem vessük magunkat bátran bele ebbe az eget a földel áthidaló őszinte szeretetbe! Ne féljünk, kimutatni ragaszkodásunkat Krisztushoz, hisz az első lépést nem mi, hanem Istenünk tette, mi csak viszonozzuk ezt a felszabadító, eget kitáró őszinte szeretetet!
Csaba t.
Jn 20,11-18
Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.
Az Isteni Irgalomról elnevezett házunk gyerekeivel kívánok kegyelmekben gazdag Húsvéti ünnepeket és ugyanakkor szeretettel hívlak e Marosvásárhely melletti szép házunkba jövő vasárnap április 12-én.13.00 órától tartott szentmisénkre!! Isten irgalma, hogy még élünk a földön! Gyertek Dózsagyörgy községbe, Teremi falvába köszöntsük együtt a gyermekeinkkel, az irgalmas Istent!!
Szeretettel,
Csaba t.
A borszéki ház csak most nyílt és már szülinapot is ünnepelnek!! A kis Lajoskát a jó Isten éltesse sokáig a ház minden lakójával egyetemben, őrizze meg őket erőben, egészségben, békességben!
Szeretettel,
Csaba t.
NAGYHÉT ~ 'Ünnepi vacsorára hívja barátait az Isten!'
'Nagyhét eseményei bepillantást engednek Istenünk legbelső személyiségébe, felfedik az emberek iránti végtelen gondoskodó szeretetét.
Isten arcának rengeteg szép vonása ragyog fel e csodálatos hét során. Hihetetlen sok irányba elindulhat az elmélkedő, Isten arcát tanuló szándékkal fürkésző ember gondolata. Nekem, mint árva gyerekekről gondoskodó nevelőapának, az idén Jézus Krisztus szép vonásai közül a gondoskodó, az ünnepi vacsorát szervező családfő képe tetszett meg leginkább. Mennyi gyöngédség van abban a mozdulatban, ahogyan a bemártott falatot nyújtja a barátjának? Vigyáz ránk mind kotló a csibéire!! Tudja hogy mi vár rá, és nem magával foglalkozik, hanem alázattal megmossa a tanítványai lábát! Szeretettel, Csaba t.
Hogy én mennyire szeretek ilyen szép leveleket kapni? Hamar ki is teszem az ablakba és nekitérdelek, hogy elmondjak egy imát a kis Johannáért és drága családjáért!!
Szeretettel,
Csaba t.
Március 29, Virágvasárnap reggel 7 óra 40 perckor megszületett Domokos Johanna, 3.480 grammal. Nagyon szép, életrevaló, egészséges, csendes kisbaba. .........Csodálatos dolog egy kisbaba, ha újra el kéne viseljem is azokat a fájdalmakat amivel jár, habozás nélkül vállalnám. Le nem tudom írni az érzést, hihetetlen. És, hogy természetesen szülhettem az külön ajándék. Volt egy olyan pillanat, hogy már azt hittem nincs tovább, kifáradtam, és nem tudom honnan szerezzek erőt. De akkor imádkozni kezdtem és újabb lendülettel és a doktornő segítségével sikerhez értünk. Szeretettel küldök képet a kicsi angyalunkról és öleljük a nagytatát!
Puszi:
Domokos család
A feltámadást ott bent, magunkban, legbelül kell elkezdenünk, s az nem más, mind Krisztus képére és hasonlatosságára átalakulni!! Csaba t.
----------------------------
Hamvas Béla
(1897 - 1968)
"Mintha ma történt volna, húsz éves alig múltam, amikor a könyvtárban, nem is tudom hogyan, Kierkegaardnak Az idő bírálata című tanulmánya kezembe került. Nincs társadalom, nincs állam, nincs költészet, nincs gondolkozás, nincs vallás, ami van romlott és hazug zűrzavar. Pontosan így van, gondoltam. De ennek valamikor el kellett kezdődnie. Elkezdtem keresni a sötét pontot. A proton pszeudoszt, vagyis az első hazugságot. Akkor álltam a válságba, és azóta nem léptem ki belőle. Rájöttem arra, hogy ma jelen lenni csak úgy lehet, hogy a válságot teljes egészében vállalni. Visszafelé haladtam a múlt század közepétől a francia forradalomig, a felvilágosodásig, a racionalizmusig, a középkoron át a görögökig, a héberekig, az egyiptomiakig, a primitívekig. A válságot mindenütt megtaláltam, de minden válság mélyebbre mutatott. A sötét pont még előbb van, még előbb. A jellegzetes európai hibát követtem el, a sötét pontot magamon kívül kerestem, holott bennem volt..."
2015. április 6. – Húsvéthétfő
Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: ,,Üdv nektek!'' Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: ,,Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.'' Mt 28,
