Aranyos dévai kislány! Ugyanarra a szép, maszatos arcocskára, hogy fér el a könnycsepp és a jókedvű mosoly? Nem tudom, csak azt tudom, hogy elfér és a bajokat sokszor nem megoldani kell, hanem csak egyszerűen tovább kell lépni az élet útján!
Kimentem az udvarra és ott sírdogált ez a gyönyörű kislány. Ki tudná megmondani, hogy mi a gond, mi a baj, melyik barátnője mivel bántotta meg? Le lehet ragadni oknyomozó szimatolásba, hogy ki volt a hibás, de én grimaszkodva ránevettem, és a síró gyerekarc szép mosolygós arccá változott. Majd elkaptam a derekát és feldobtam jó magasra, s már fel is tört a csörgedező, jókedvű gyermekkacagás! Miért töltenénk civakodással, vádaskodással, ítélkezéssel a szép nyári vakációt?
Az életben sok olyan dolog történik, ami nem kellett volna megtörténjen! Hozzánk kerül a családból kihullott gyerek sok - sok sérelemmel, én meg a bajba került kis élethez lehajolva hiába is próbálnám megmagyarázni, megoldani az "árvaságát", mert sajnos nem tudom! Jószándékú erőfeszítésemmel egyszerűen csak szétmaszatolnám azt a sok mocskot, szemetet, mi összetörte a családját! Ezért én nem kérdezek semmit (a gyerek irataiból úgyis ismerem), egyszerűen ránevetek, és szó nélkül, játékos jókedvvel azt mondom neki: fiam vagy, ma szültelek téged! És a csodálatos gyermeki lélek a mocskos gönceivel együtt ledobja búját, bánatát, és a nyakamba ülve játszva átveszi az én jókedvű, derűs, reményteli hitemet! Mosolyommal, játékos grimaszkodásommal azt mondom neki - szó nélkül, - hogy nincs baj, jó helyen vagy, te is itt vidám gyermek lehetsz, nagyra nőhetsz! Nem oldunk meg a múltat, egyszerűen onnan ahol van a gyermek, újra tervezzük az életet!
Nagyon tetszik a mai evangéliumi rész! Az életet nem valami merev szabályoktól rángatva kell bonyolítani, hanem gyermeki jókedvvel, derűvel, bizalommal, Isten drága ajándékát a létet, élni kell! Az apostolok éhesek, és Jézust nem érdekli a merev előírás, hogy szombaton nem aratunk, nem őrlünk, nem dolgozunk! Minden egyes előírás az élet szolgálatára született, és ha nem szolgálja az életet, az életnek akkor is tovább kell mennie!
Mohács, Trianon után is felkelt az áldott nap! Azoknak volt igazuk, akik nem roppantak bele a tragédiába, akik nem ragadnak le a múltnál, hanem újra talpra álltak, és az életet választva tovább tudtak menni! Isten ma is új napot adott, a nagyhatalmak háborúznak, a menekültek jönnek mennek, a focilabda gurul, mi bizalommal nézzünk előre, és szedjük szaporán, jókedvvel a lábunkat Krisztus oldalán! Jézus vidáman lépked a búzatáblák között, és az akadékoskodó embereknek csak annyit mond, hogy: „Az Emberfia ura a szombatnak is.” Amit én a mai nyelvre fordítva így mondanék: A gyöngéd szeretet átlép a nehézségek fölött, megoldást keres és Jézus oldalán megy tovább az úton! Megy, mert az életnek tovább kell mennie!
Szeretettel, Csaba t.
----------------------
Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között járt.
Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel morzsolgatva
eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: „Miért tesztek olyant, ami
szombaton tilos?”
Jézus válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival
együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent kenyereket, evett,Tr
és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak a papoknak lett volna
szabad megenniük.” Majd hozzátette: „Az Emberfia ura a szombatnak is.”
Lk 6,1-5
