A művészben ott bent, legbelül lapul a csodálatos festmény, az ő alkotásának arányai, színei ott ragyogtak fel, s abból, hogy mit tud velünk megosztani, az szorgalmas munkája gyümölcse lesz! A hallgatókat ámulattal megfogó zenemű akkordjai először szintén az alkotás magányában elmerülő zenészben csendül fel, ö csak megosztja azt a dallamot, mely ö magát is ámulva hallgatott!! A halhatatlan vers, mely kimondja mindazt, mit mindannyian érzünk s általa immár értünk is, szintén az elcsendesedett költő lelkéből, a tiszta forrásból felfakadó életadó víz, egy csoda mely előtt legelőször a költő maga hullott térdre! A költemény belőle van, és mégis számára drága ajándék minden sora!
A mérnök, a tudós, az orvos, hogy csodálatos terveit megvalósíthassa ugyancsak el kell csendesedjen, mert a hatalmas folyok partjait összekötő híd tervei, vagy fent az égen csendesen szolgáló műhold működésének titkai, akárcsak egy életeket mentő gyógyszer receptjei szintén bent az emberben szunnyodik, míg bölcs, alázatos, alkotó munkával azt onnan felszínre nem hozzuk. A sokunknak kenyeret adó, szántó - vető ember a maga Éden kertjét, üvegházát is előre a szobája csendjében építi fel képzeletében, formálja, csiszolja, és csak a kész terveket vitelezi ki, megfogalmazott bölcs álmok szerint nőhet, bennünket tápláló értékes termés a földjeinken! A pedagógus eredménytelenül naphosszat kiabálhat, de ha alázattal elcsendesedik, s gyermekét csendben figyelve megtalálja ennek visszafogó félelmét, a zavaró bénító okokat, akkor készíthet egy olyan nevelési tervet, melyet a növendéke is magáénak érez, s mely mentén a diák elindulhat a megálmodott felnőttkor felé!!
Szép világunkban, mindaz ami emberi alkotás, s mi szépen, okosan körülvesz, a teremtés csendjében megtalált, felfedezett kincs, gondosan kihordott, világra szült, verejtékes munkával felnevelt érték, az embert emberé tevő kultúra. A világ gondjaira nyitott szemmel élő lény az alkotás csendjében önmagában válaszokra talál, s azt alázattal érlelve, egy nap mint anya a gyermekét világra hozza. Az alkotás csendjében minden zaj elhalkul! Ott lent a lelked tárnájában csak te vagy és az Isten által beléd álmodott kincs! Egy jó gondolat, egy terv, egy képlet, egy recept, családok, városok, népek életét meghatározza, virágba borítja, hidd el érdemes elcsendesedned! Ne marakodjunk, gyermekek módjára civakodva, ne tékozoljuk el az elcsendesedésre, alkotásra adatott drága perceket!
Csodálatos dolog elcsendesedni! Az ember igazán akkor a legnagyobb, mikor létének tárnája mélyén a Teremtője kezéből alázattal átveszi - akárcsak Mózes a kőtáblákat - a maga drága felfedezéseit, s a mindannyiunkat gazdagító kincseket megosztva alázattal a testvérei elé áll!
Déva, 2o14 április 6.
Szeretettel, Csaba t.