Ha hiszünk a jó szó, a szeretet gyógyító erejében, ha merjük vállunkra venni a gyámolításra szorulókat mint Szent Kristóf, akkor van remény – ezt üzente Böjte Csaba vasárnap Szántódpusztáról, mielőtt megáldotta volna a felsorakozott járműveket.

A majorság kápolnáját Szent Kristóf, az utazók védőszentje tiszteletére szentelték föl és több évtizedes hagyomány a hajdani szántódpusztai búcsúk tradícióját felelevenítve az autószentelés és a szentmise, amit ezúttal a dévai ferences atya mutatott be az erre az alkalomra emelt szabadtéri oltárnál, sok száz hívő előtt.

Böjte Csaba a tavalyi után a második Balatoni csillagösvényt kezdte el ezzel vasárnap; a marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkarral ezen a héten hétfőtől vasárnapig minden nap misézik valahol a tóparton, Balatonfüredtől Siófok-Kilitiig. Azzal a céllal, hogy amint mondta, „Szovátán megépüljön Vera nővérék szép álma, Kodály Zoltán tiszteletére a Kórusközpont. A tervek elkészültek, az alapokat kiöntöttük, és hisszük, hogy összefogásból már az ősszel állni fognak a falak. Új kolostor nagyon ritkán épül a Kárpát-medencében, különösen olyan, ahol a nővérek mellett az imádkozó, dolgozó és vidáman éneklő gyermekek, fiatalok is befogadásra találnak. Hiszem, hogy a kedves nővérek segítségünkkel Székelyföld egyik nagyon fontos szellemi, lelki, kulturális központját teremtik meg”.

Aki bizonytalan, aki elesett, azt nem megvetem, nem kigúnyolom, hanem a vállamra veszem – ez Szent Kristóf üzenete a dévai szerzetes szerint.

A maga köré az évek során számos gyámolításra szoruló gyermeket gyűjtő Böjte Csaba azt mondta vasárnap a szántódpusztai Szent Kristóf kápolna dombjának tövében: – Sokszor mondják nekem, hogy a hozzámkerülő gyerekek milyen rosszak. Rosszak, de majd jók lesznek, felelem ilyenkor. Be kell fektetni, a földet is előbb megganyézza, értéket szánt bele a gazda, mert csak úgy hozza meg a gyümölcsét. Az emberi kapcsolatoknak is ez az útja; próbáljunk meg szeretettel, kedvesen felelni főnökünknek, párunknak. Mernünk kell megköszönni a másik létezését, mert jólesik neki; a nőknek a bók, de a férfi is szívesen veszi a köszönetet.

A ferences atya Szent Ferenccel is példálózott, aki „úgy érezte, nem csak beszélni kell, miközben folytak a keresztes háborúk, elment a harcosokhoz és azt üzente nekik, hogy aki kardot ragad, az kard által vész el. Meg hogy Istennek nem tetszik az erőszak. Ki kell állni ezzel a csapatok elé, azt mondta, mire azt felelték neki, hogy ha megteszed, lenyilaznak. Mégis kiállt és elmondta. Hatezer ember maradt a csatatéren, másnap Szent Ferenc a szultánhoz ment, az ünneplő sereghez, mezítlábasan. Azt mondta neki a szultán: ha átgyalogolsz a parázson, szóba állok veled. És Ferenc átgyalogolt, majd a szultánnak is elmondta: jobb lenne békében élni. A szultán a ferencesekre bízta a Szentföld őrzését, azt mondta: kerítsétek be, ami nektek szent és őrizzétek. Mi, magyarok is tudhatjuk: a török időkben a püspököket, papokat elüldözték, csak a ferenceseket tűrték meg. A sok háború, a sok ezer áldozat ellenére ma is megvannak a ferencesek által őrzött kegyhelyek. Ezért mondom hát, hogy van remény. ”
A dévai atyával tartó marosszéki Kodály gyermekkar, mely a további hét balatoni jótékony alkalom során is énekel, 2005-ben magyar gyerekekből alakult, az iskolanővérek zenés missziójának gyümölcseként. A kórus tagjai Szovátáról és a felső-nyárádmenti kis falvakból valók.

www.sonline.hu