A hagyományoknak megfelelően a zarándoklat utolsó előtti napja a lelki nap volt. Ezen a napon mindig kevesebbet gyalogolnak zarándokaink, és többet fordulnak befelé. A Levelek és Ófehértó közötti 6,5 km után az ófehértói művelődési házban Böjte Csaba testvér, majd Fülöp atya tartott elmélkedést.

Csaba testvér személyes és ízes élményekkel színesített elmélkedésében fölhívta mindannyiunk figyelmét, hogy életünket, és az egész világot három emberi vágy veszélyezteti: a birtoklásvágy, a hatalomvágy és az élni akarás vágya. Sok fölösleges dolgot gyűjtünk és cipelünk magunkkal életünk során. Akár anyagi, akár mentális tekintetben. Ahogy megszabadultunk a kommunizmustól, elkezdtünk mindenből minél többet gyűjteni, holott életünk végén mindannyian ugyanolyan ládába kötünk ki.

Jézus Krisztus azt mondta, gyűjtsetek, de ne lim-lomokat, hanem olyan kincseket, melyek nem romlanak el, nem rozsdásodnak be, hanem megmaradnak az örök életre.

Nektek is azt javaslom, hogy ha férjet, feleséget kerestek magatoknak, ne este 11 után keressétek a buliban, hanem 20-25 kilométer gyaloglás után a kacagó, éneklő zarándokok között.

Az ilyen társ egy életen át megmarad, és az értékek, melyeket képviseltek, megmaradnak az örök életre. Ilyen érték, ilnyen kincs például a Jóisten. Az ő képe tükröződjön vissza a gyermekeitek és unokáitok arcán is!

Milyen jó lenne, ha rádöbbennénk, hogy ezen a földön a legnagyobb kincs, amire mindennél jobban vágyunk, az nem az ajándék, hanem az Ajándékozó maga! Az élő Isten, a Szentháromság, melynek közösségébe meghívást kaptunk. Igen, a birtoklás vágya Isten drága ajándéka, amely, ha jó célokra irányul, az üdvösség útján magával repít! 

Meg kell tanulnunk a legapróbb dolgoknak is örülni, mert ezek az apróságok is Isten ajándékai. Az első zarándok a boldogságos Szűz Mária volt, mert mikor megtudta, hogy az Isten fiát várja, útra kelt Eim Karembe, hogy testvérét meglátogatva újságolja el az örömhírt. Nem panaszkodott, nem aggódott, nem zsörtölődött, nem méltatlankodott, hanem öröméneket énekelt. Milyen más ehhez képest a mi életünk, mennyi mindenért panaszkodunk.

Maga Jézus 12 évesen kezdett zarándokolni. Lakhelyüktől a templom egy napi járóföldre volt, ott találták meg. Az apostolok is elzarándokoltak Jézushoz, mikor a Jordán partján meghívta őket magához. Megnéztem a térképen, ez 52 kilométer volt. Mennyi mindenről beszélgethettek útközben! Nem siránkoztak, hogy milyen messze kell menniük, hanem örömmel mentek vele.

Nekünk sem siránkozni kell mindenen, hanem cselekedni, megtenni, ami tőlünk telhet. Siránkozhatunk Európa jövőjén is. Ne siránkozzunk, térjünk meg és térítsük meg!

"A hatalomvágy képes életünket megkeseríteni, családjainkat szétrombolni, a népeket véres háborúba taszítani. A hatalomvágy, az, hogy önmagunkat megvalósítsuk, hogy a kör közepére kerülve mi is fontosak, nagyok legyünk, szintén a Teremtő ajándéka. Tanítómesterünk, Jézus Krisztus azonban megmutatta, hogy hogyan tudunk nagyok, mondhatni a legnagyobbak lenni: aki igazán nagy akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája, az vállalja fel társai gondját, baját, alázattal, szolgáló szeretettel oldja meg azokat a problémákat, nehézségeket, amelyek alatt az emberiség görnyedezik, és nagy lesz; hálás szeretettel fognak felnézni rá az emberek. Világunkban oly sok gond, baj, nehézség van, tanulj, testedet, lelkedet, szellemedet edzd, képezd magad, hogy képes legyél gyógyítani, vigasztalni, erősíteni társaidat, választ adni azokra a kérdésekre, gondokra, melytől szenvednek a testvéreid!"

Az élniakarás vágyát szintén Isten adta nekünk, és ez a vágy, ha nem tudjuk uralni, sok-sok fájdalmat fog okozni nekünk is, és környezetünknek is. Mindenből egyre több kell, ezért cserélik le az emberek autójukat, ruhájukat, házukat, sajnos egyre gyakrabban párjukat, családjukat is, mert nekik mind több, jobb, szebb kell az életből. Az életigenlés, ez a vágy Isten drága ajándéka. Döbbenjünk rá Mesterünk szavait olvasva, hogy igazából lelkünk mélyén milyen életre is vágyunk: "aki elveszíti értem és az evangéliumért az életét, megnyeri azt, mert a búzamag, ha nem hull a  földbe egymaga marad." (vö. Jn 12) Bizony, a bennünket mozgató életigenlés mögött az örök élet utáni vágy van, arra a többre, jobbra, szebbre vágyunk, melyről Jézus azt mondta, hogy szem nem látta, emberi értelem fel sem fogja azt, amit Isten azoknak készített, akik szeretik Őt. Minket ez az örök élet utáni elementáris tiszta vágy kell mozgasson, repítsen, megszenteljen. 

Becsüljük meg a vágyainkat, tartsuk tisztán, akárcsak a kristálytiszta forrást, mert az életet, frissességet, erőt ad nekünk. De ha elhanyagoljuk ezeket a forrásokat, ha féltő szeretettel nem gondozzuk, tisztítjuk .őket, akkor azok elmocsarasodnak, békák, szúnyogok fertője lesznek, amely miatt mindenki messziről elkerül bennünket

"Add, hogy ne anyagi javakban keressük a boldogságot, hanem a teremtő Isten boldogságában" – mondta imádságában Csaba testvér.

Az elmélkedést ebéd és csendes pihenő követte.

A délután imaórával folytatódott, majd Fülöp atya tartott elmélkedést a fiataloknak. Buzdította őket, hogy ne ijedjenek meg az előttünk álló nehézségektől. Jézus Krisztust idézve azt mondta: ne ijedjünk meg se a háborútól, se a járványtól, se a gazdasági válságtól. (Mk 13,7) Nagyszüleink is átvészeltek nem egy, de két világháborút, idegen megszállást, járványokat, forradalmat, és mégis itt vagyunk.

Csaba testvér gondolatát idézte: „tanuljuk meg, hogy a megpróbáltatások alatt is Jézus Krisztus társai maradjunk.”

"Megpróbáltatások idején a hitünk is próbára tétetik. Sajnos nem magától értetődő, hogy a hitünk megerősödik, vagy egyáltalán megmarad a vész idején.  Nagyon fontos, hogy minden nap rendszeresen imádkozzunk békesség és jólét idején is, mert ha ez nincs meg az életünkben, ínség idején, vagy idős korunkban sem fogunk tudni imádkozni.

Favágók mondják, hogy a fák mindig arra dőlnek, amerre egy kicsit életükben is hajlanak. Így van ez a mi életünkben is. Ne a halálunk előtti bűnbánatra építsük az életünket, mert ha az életünkből ez hiányzott, akkor sem fogunk vele élni. Törekedjünk arra, hogy egész életünkben egyenesen az Isten országa felé haladjunk.

Ahogy Csaba testvér fogalmazott, ezt tanulni kell. A jelenben kell élnünk, az adott pillanatban kell mindig arra törekednünk, hogy Isten társai maradjunk, Isten országa felé haladjunk. Kell a múltra is reflektálnunk, de cselekedeteinkben, és főleg az imádságban mindig a jelenben kell lennünk, oda kell figyelnünk. Természetes emberi tulajdonság, hogy elkalandozunk hosszú imádság közben, de ha figyelünk arra, hogy csakis az Úrra gondoljunk, akkor tökéletes lesz az imádságunk.

Az egyik legjobb kulcs ehhez a Jézus-ima: Uram, Jézus Krisztus, Isten fia, könyörülj rajtam, bűnösön! Ennek folyamatos ismétlése tudatosítja bennünk bűnös mivoltunkat, és folyamatosan megszólítjuk vele az Istent. Ezt az imát csöndben érdemes mondani, mert ilyenkor nincs, ami elterelje a figyelmünket. Próbáljátok ki, hogy evvel indítjátok a napot! Ne a barátoktól jött üzenetek elolvasása legyen az első, hanem a csöndes, Istennel való személyes beszélgetés.

Motorozás, utazás, zarándoklat, sport, és bármilyen napi tevékenység közben is lehet mondani a Jézus-imát – sőt, ajánlom is, hogy mondjátok, – mert közben Jézus Krisztus mellé visszük magunkat, az időt rá szánjuk, és megtanuljuk, hogy más tevékenység közben is őt szólítjuk meg. Lukács evangéliumában olvashatjuk Jézus Krisztus intő szavait: virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt! (Lk 21,36) 

Nem tudjuk, mi és mikor következik. Imádkozzunk szüntelenül, nehogy elsodorjon bennünket az előre nem látható veszedelem!

Szent Pál mást is ír erről a tesszalonikieknek: Szüntelenül imádkozzatok! Mindenért adjatok hálát! (1Tessz 5,17-18)

Ha a hálaadás is szüntelenül átjár, az is imádság. Hálát adhatunk minden percben valamiért. A jó időért, családunkért, az ebédért, napsütésért, és még sorolhatnám. Ha van bármi jó az adott pillanatban, vagy az életedben, ami éppen akkor eszedbe jut, adj érte hálát!

Nem könnyű tehát minderre figyelni, de ilyen apróságokkal Istent minden pillanatban a szívünkbe helyezhetjük, ezáltal Krisztus társai leszünk s készen várhatjuk az utolsó órát."

Fülöp atya tanítása után a zarándokok kis csoportokra oszlottak, minden csoportot egy-egy atya segítségével az alábbi három témakörben beszélgetett: 1. Gyűjtsetek, de mit és mit ne? 2. Mit jelent és mit nem, hogy „aki első akar lenni”. 3. Isten jelenlétében lenni – mit tudok tenni ezért?

A napot vacsora és vecsernye zárta, mely alatt szentgyónásra is lehetőség volt.

Szabó Sándor és Király András fényképei.

www.hd.gorogkatolikus.hu